Lenn az alföld tengersík vidékin Ott vagyok honn, ott az én világom; Börtönéből szabadúlt sas lelkem, Ha a rónák végtelenjét látom.

Kapcsolódó idézetek

1. Kint rabság mindenütt, ez teszi börtönöm szabaddá. Henry Howard
2. Állom a gyötrelmek teljességét: kikötőtlen tenger, vándorlás nem veszi életem el. Túlnő lelkem a rosszon, testem tőle erőt kap és a kibírhatatlant is tán elviselem. Publius Naso Ovidius
3. Börtön a világ, Mégiscsak börtön, noha véghetetlen. (...) Ez a ketrec: maga a világ! És rabja lenni: maga a szabadság. (...) Ki szökne innen: magától szökik, S ki cserbenhagyná: magát hagyja cserben. Székely János
4. Nem lehet lekötni. Szabad szellem vagyok: oda megyek, ahova a szél repít. Joanne Harris
5. Akarom, hogy érezd át, milyen, Amikor a lelkem megpihen, Ha fogod a kezem és ott vagy velem, Közelibbnek tûnik a végtelen.
6. A meredély szélén állok, és elhiszem, Hogy lelkem fecskeszárnyon szállni fog. De bûnből kovácsolt láncaim lehúznak, S megváltás nélkül a mélybe zuhanok.
7. Arra megyek, amerre tetszik. Messze szállok, mint a sólyom. Élem az életemet, és örömömet lelem benne. Szabad leszek végre. Nem csekélység ez egy nőnek - a szabadság. Philippa Gregory
8. Felröpûlök ekkor gondolatban Túl a földön felhők közelébe, S mosolyogva néz rám a Dunától A Tiszáig nyúló róna képe. Petőfi Sándor
9. Oh nincsenek, minők az én lelkemben, A tengeren oly viharok, És mégis lásd, én közeledben Oly megadó, csöndes, szelid vagyok. Tóth Kálmán
10. Nem itt, nem itt van az én világom; Más vidék az, ahova én vágyom! Arany János