Lét istene himnuszában színeivel mindent felold, ajándékát - virágokat babusgasd, csókokkal szagold! Mint minden, elfonnyad ez is, így némul el lelkitusád. Feledni - lassan fájni fog ifjú korod meddő Májusát.

Kapcsolódó idézetek

1. Lassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és vesztőhelyünk ez a sivár kietlen terep ne sírj te gyönyörûséges ne fordítsd el a fejed öleljük inkább át egymást vacogva hideglelősen ameddig csak lehet.
2. Hervadsz, hervadsz Szerelem rózsája, Isten hozzád Keblem hû lyánykája! Omlik a hab, Omlik könyhullásom; Kél a szellő, S költi sóhajtásom. Kölcsey Ferenc
3. Repeszd, porlaszd zord kérgemet, szeretet, égi láng, Hadd legyek termő lágy talaj, s borítson lomb, virág.
4. Sok számos esztendőket vígan elérhess, Napjaidat számlálni ne legyen terhes! Az ég harmatja szívedet újítja, Áldások árja házad elborítja.
5. Fogadd hát, Kedves, ezt a kis virágot szívesen tőlem, s e csendes dalt is. Látod, csak üdvözölnek s mit sem kívánnak Tőled, s ha megfakultak, úgyis eldobod őket.
6. Oldd fel bennem a görcsöket, a vágyba futó igéket, a szótlanságba dermedt látomásokat, érints meg parázsló ujjaiddal, hogy elevenedjen meg újra bennem a lélek! Nagy István Attila
7. Szeresd a gyermeket! Ne legyen bús, komoly, Szemének tükriből játsszék örök mosoly. Maradjon a gyermek: gyermek, míg csak lehet, Majd érzi súlyosan ő is az életet. Hintsen a kikelet tarka virágokat, Daloljon a madár az árnyas lomb alatt. Csörgesse a patak csillogva gyöngyeit – Töröld le gyöngéden a gyermek könnyeit! Pósa Lajos
8. Nézd a fáradt arcokat és halld a sápadt hangokat! A gyûlölet végleg égjen el -, hát tégy csodát, ha látsz, ha létezel! Oláh Ibolya
9. Feledd a hûtlenségemet, legyőzhetetlen kényszerek vezetnek vissza hozzád; folyam légy, s rajta én a hab, fogadd be tékozló fiad, komor, sötét mennyország. Pilinszky János
10. Aludj, szavam fel nem zavar, Hisz álmod oly tökéletes! Ébredj? Fény várjon, zivatar? Sírj és nevess? (...) Aludj! Még bûvkört jár vele Egy álom: Szellemed nyugodt; De szertefoszlik Édene Ébred s zokog. Edgar Allan Poe