Feledd a hûtlenségemet, legyőzhetetlen kényszerek vezetnek vissza hozzád; folyam légy, s rajta én a hab, fogadd be tékozló fiad, komor, sötét mennyország.

Kapcsolódó idézetek

1. Tépd el az időt, törd el a múltat, Gondold azt, hogy mától fogva élsz! Könnyfényû hûs patak lemossa arcodat, És ha onnan majd visszatérsz, Egy új útra megtisztulva lépsz.
2. Hûtlen szívem vezesd immár jóra, harcos eszem csábítsd nyugovóra, add, hogy a bûnt többé ne keressem, add, Uram, hogy mindig őt szeressem. Berczeli Anzelm Károly
3. Minden a földön, minden a föld fölött folytonfolyású, mint hegyi záporár, hullámtörés, lavina, láva s tûz, örökös lobogó. - Te is vesd el restségednek ónsulyu köntösét, elégeld már meg a megelégedést, légy könnyû, mint a hab s a felhő, mint a madár, a halál, a szél az. Babits Mihály
4. Gyere, hajolj fölém, fogd ki a lélekből a testet, vedd magadhoz azt, ami belőlem állat vagy ember. Hadd mozduljon el a szép fogoly, hadd keressen új cellát magának a szívedben. Háy János
5. Tehozzád siettek elbádgyodt lábaim, S most téged ölelnek testetlen karjaim. Neved napját hozza jövő világosság! Ah! töltse szivedet érzékeny vigasság! Ányos Pál
6. Tudod, szivem mily kisgyerek - ne viszonozd a tagadásom; ne vakítsd meg a lelkemet, néha engedd, hogy mennybe lásson. József Attila
7. Lassú kortyokban nyelném újra és újra drága lényed mámorító közelséged soha meg nem unnám veled a létezés szégyenét elviselni megtanulnám de fogytán már időnk otthonunk és vesztőhelyünk ez a sivár kietlen terep ne sírj te gyönyörûséges ne fordítsd el a fejed öleljük inkább át egymást vacogva hideglelősen ameddig csak lehet.
8. Gyûlöllek, mar a védtelen harag, elfordulok, hogy meg ne lássalak, félek, fagyok, borzongok, engedek, fogam megkoccan, nehogy kérjelek: szeress, ölelj, megöl a szomjúság, kezdődjön újra bennünk a világ, az ősi ködben két felhőgomoly egymás felé húz, borulj rám, omolj, összecsapásunk villám, néma csók, csak te! csak én! borulók, lázadók, belőlünk szülessen a csóvás fény, mindenben te és mindig újra én! Hajnal Anna
9. Minden órádnak leszakaszd virágát, A jövendőnek sivatag homályit Bízd az Istenség vezető kezére, S élj az idővel! Berzsenyi Dániel
10. Ne hagyd, hogy siettessen a szárba szökő szépség, a tiéd és a körötted legyeskedő fiúké, adj időt az időnek, higgy nekem: szerelmes leszel, bizonytalan leszel, nemet mondasz, biztos leszel, igent mondasz, boldog leszel, boldogtalan leszel, megint boldog leszel, megtörténik minden a maga idejében. Sandro Veronesi