Leváltván bőrömet csak a pillantásom marad, min át fejembe láthatsz: Enyémnek tudd magad!

Kapcsolódó idézetek

1. Szeretnék a szemeddel az arcomra nézni, tudni, hogy te is látod: nincsen más út, csak amelyik hozzád vezet. Nagy István Attila
2. Bőröm ruháját is leoldom, hogy lelkemig érj. Gyurkovics Tibor
3. Felveszem ruhám, te lebámulod rólam: kezdhetem újra.
4. Tőled, magamtól már csak azt kívánom: ha találkozunk még, bárhol e világon, ne kelljen elkapnod rólam tekinteted. Fodor Ákos
5. Csak rólad villan elmosódó rajz: még látni, fogni akarom, Dsida Jenő
6. A test is szellem, csak észre kell venni.
7. Nincs egyebem, csak az, ahogy majd emlékszel rám. Ez az emlék kell nekem, hogy erős és szép lehessek. (...) Ha tudom, hogy így emlékszel majd rám, bármivel szembe tudok nézni. Bármivel! Istenem, te vagy az én halhatatlanságom!
8. Minden leszek, ha akarod, csak nyugtasd rajtam szemed, s érints meg minden pillanatban, hogy megéljem a holnapot. Nagy István Attila
9. Ahogy adod: a hozzámsimulásod, lendületeid, habozásaid, ahogy magad a bőröm alá ásod, ahogy a karod húz és eltaszít, ahogy olvadsz és oldasz az öledben: ez már te vagy. És csak te. Csak mi ketten.
10. Csakis az a fontos, ami halálomkor a nyitott szememben marad.