Levelet hagyni egy üres lakásban szerintem a gyávaság csúcsa. Olyan szánalmas, alpári. Ez nem szakítás, ez elkotródás, cserbenhagyás, mondhatni szívatás.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem tudom elmondani, amit mondani akarok. Nincsenek megfelelő szavaim, amelyekkel széttörhetném ezt a borzalmas állapotot: a várakozást. (...) Megérintettél, felnyitottál, magadévá tettél. Féltékeny vagyok és őrjítően elhagyatott a némaságban. Az idő nem múlik. Egy helyben áll, de rossz helyen áll. Ingmar Bergman
2. Szakítás után üres maradtam mindig, mint egy kipakolt, elhagyott lakás. Maradt a szekrények, a szőnyegek sziluettje, a közös élet körberajzolt tere, megannyi szétfolyó emlékkontúr. Grecsó Krisztián
3. Mintha elvesztettem volna a szívem, mintha üres lennék belül. Mintha mindent, ami bennem volt, itt hagytam volna nálad. Stephenie Meyer
4. Egy házasság, ha megromlott, tudni kell lépni. Kutya kemény, de hogy két ember úgy élje le az életét egy házasságban, hogy hazudnak egymásnak, becsapják önmagukat, ezáltal egymást, azt gyávaságnak, meghunyászkodásnak tartom. Őze Áron
5. A legtöbb ember, akár házas, akár nem, a lelkében egyedül van. Senkijük nincs, akivel minden érzésüket és minden gondolatukat megoszthatnák, és pontosan ez az, amit én is a legjobban hiányolok. Anne Frank
6. A gyász olyan hely, ahová az ember egyedül megy. Olyan, mint egy ajtók nélküli szoba, és az, ami ott történik, meg mindaz a harag és fájdalom, amit az ember érez, arra való, hogy ott is maradjon, senki másnak semmi köze hozzá. Justin Cronin
7. Borzasztó, ha a családod nem lát szívesen. A megalázottság és az elhagyatottság érzésének rettenetes elegye. Olyan, mint az összes szülinapi buli, amire nem hívtak meg, az összes csapatjáték, amibe utolsónak választottak be, minden visszautasítás, ami valaha ért - mindez együtt, megsokszorozva. Olyan, mint egyedül kint állni egy hatalmas sivatagban, szomjazva csak egy cseppnyi - nem vízre, hanem - törődésre, figyelemre... szeretetre.
8. Az írás az egyetlen fájdalommentes módja a várakozásnak. Hát írtam neked. Ebben a levélben mindent leírtam, amit érzek. (...) Elolvasod, aztán kimész a fövenyre, és a tenger partján mindent újra átgondolsz, és meg fogod érteni. Lehet, hogy egy óráig tart, lehet, hogy egy napig, nem számít. Végül visszajössz a fogadóba... feljössz a lépcsőn, kinyitod az ajtómat, és egy szó nélkül a karodba veszel s megcsókolsz. Tudom, ostobaságnak tûnik fel. Pedig örülnék, ha így történne. Szép módja a pusztulásnak, beleveszni a másiknak a karjába. Alessandro Baricco
9. Az a rettenetes üresség az érintéskor, mint mikor belépsz egy házba, amely, úgy hiszed, tele van emberekkel, akiket szeretsz, és üresen találod, még a bútorok is eltûntek. Szobáról szobára körbemész, hallod a csupasz padlón a lépteid visszhangját. Hangod az üres falakról visszaverődik, ahol még látni a fényképkeretek vonalát, mint egy holttest körüli krétarajzot. Elment. Laurell Kaye Hamilton
10. A gyávaság, tudod, olyasmi, amiért öregkorában fizet meg az ember. Csak akkor kezdünk visszagondolni azokra a dolgokra, amelyeket megtehettünk volna, de nem tettünk meg. A saját, nyugodt biztonságos életünk egyszer csak végeérhetetlen ürességnek, veszteségek sorozatának látszik. Annyi minden lehetett volna, de semmi sem lett. (...) Most már tudom, a szerelemhez erő kell. Bátorság kell hozzá, hogy szeretni tudjunk. Susanna Tamaro