Ma az is lehetséges, hogy a közjavak, mint a biológiai sokféleség, a vízkészletek, a termőtalaj, az óceánok halállománya, és így tovább, kizsákmányolásával tegyen szert haszonra valaki. Ezek pedig valójában mindnyájunkéi, használatuk csak közös beleegyezésünkkel és a közjó javára történhetne.

Kapcsolódó idézetek

1. - Az emberiség egy hatalmas, kreatív termelőrendszer, elég rosszul megszervezve, de mûködik, ontja a javakat. A politikai lopás csupán jól mûködő mechanizmus arra, hogy a javak a fogyasztókhoz kerüljenek. Mégsem lehet mindent kidobni. - Most gúnyolódsz velem? Néhánynak minden, soknak semmi? - Ez se igaz, az a néhány csak a hatalomból kap mindent, a javakat visszaosztják, senki sem tud tízszer annyit enni vagy ötven jachtot úsztatni, ezért alkalmazottaik vannak, szolgáltatásokat vesznek igénybe, és így szétosztják a tulajdont, amit a politikában szereztek. Különös mechanizmus, de az emberiség ekkora tömegben így mûködik. Csányi Vilmos
2. Az emberiség egy része - a vezető réteg mindenképpen - elhitte, hogy pénzzel meg lehet oldani mindent, és ezt a szemléletet adja tovább a sajtó, a média segítségével. Pedig ez nem így van. Ha az emberi mohóság tönkreteszi a természetet, könnyen előfordulhat, hogy nincs az a pénz, amivel helyre lehetne hozni a rombolást. Amíg van a Földön tiszta víz és van pénzem, megvehetem, de ha sehol nem lesz iható víz, lehet akármilyen, akármennyi pénzem.
3. Mihelyst egy embernek a kelleténél többje van, a tulajdon pazarlásba csap át, vagy másokat akadályoz meg abban, hogy mindenük meglegyen, amire szükségük van.
4. A környezeti és egyéb nehézségek oka általában nem egyszerûen az, hogy egyes gonosz emberek önző módon, a szomszédjaik kárára akarnak meggazdagodni. Sokkal inkább arról van szó, hogy a közös jövő eldöntésében különböző szemléletmódok csapnak össze egymással. Jared Diamond
5. Tudjuk, hogy az emberek jólétre vágynak, arra, hogy a jelenben legyen meg mindenük. Nehezen fogadjuk el, hogy tartalékolnunk kell a jövőre, hogy nagy szükség van hosszú távú fejlesztésekre, a politika pedig ezt igyekszik kiszolgálni. Ma még nincs közös kényszerítőerő, de hiszem, hogy lesz, meg fogjuk érteni, hogy a jelenlegi viselkedésünk végzetes lehet. Kemenesi Gábor
6. Hajlamosak vagyunk (...) azt hinni, hogy a kicsi és nem ehető élőlényekre kevésbé van szükségünk. "Hát kihalnak, na és? Csak nem fontosabb néhány haszontalan gyom és csúszómászó, mint az ember?" Ez a látszólag józan felfogás nem veszi tudomásul azt a ma már nyilvánvaló tényt, hogy a természetben szinte semmi nem haszontalan: a vad fajok olyan szolgáltatásokat nyújtanak nekünk, amiket nélkülük csak igen körülményesen tudnánk megszerezni. Ráadásul igen drágán is, míg ők ingyen adják. Elvesztésük ugyanolyan veszélyekkel jár, mintha, mondjuk, egy repülőgépből kihullanának az apró és látszólag jelentéktelen tartószegecsek. Jared Diamond
7. Akkor van baj, ha a pénzt elkezdjük gyûjtögetni, halmozni, isteníteni, és az általa képviselt hatalommal megpróbálunk visszaélni. A pénz csak eszköz, és ezt is, akárcsak bármilyen más eszközt, lehet jóra is használni, de általa lehet hatalmas bukásba is sodródni. Böjte Csaba
8. Egyre jobban megtanuljuk ismerni és uralni a természetet és erőforrásait, és egyre kezelhetőbbé tesszük céljaink tekintetében, ám eközben fennáll a veszély, hogy elpusztítjuk, és aztán magunk is a klímaváltozás és következményei, a viharok, a forróság és az áradások tehetetlen áldozatai leszünk. Hartmut Rosa
9. Vannak hatékonyabb módjai a halfogásnak, mint a bot és a zsinór. Használhatnék hálót is, de az elvenne valamit abból, ami a horgászat lényegét adja. Ez - ahogy mondják - horgászat, nem pedig zsákmányszerzés. Ha a vadonból veszel el valamit, a kudarcot ugyanúgy el kell fogadnod, mint bármely más ragadozó, akinek a vadászata néha szintén kudarcba fulladhat. Csak az állatvilággal szembeni torz felsőbbrendûségi érzésünk hiteti el velünk, hogy ennek másképp kell lennie: egy olyan érzés, ami a vizeink halállományának nagy részét már eltörölte.
10. Azért zsákmányoljuk ki a földet, mert a tulajdonunkat képező árucikként tekintünk rá. Akkor fogjuk szeretettel és tisztelettel használni, amikor úgy fogunk tekinteni rá, mint egy közösségre, amihez tartozunk. Aldo Leopold