Ugrás a tartalomra
- Az emberiség egy hatalmas, kreatív termelőrendszer, elég rosszul megszervezve, de mûködik, ontja a javakat. A politikai lopás csupán jól mûködő mechanizmus arra, hogy a javak a fogyasztókhoz kerüljenek. Mégsem lehet mindent kidobni.
- Most gúnyolódsz velem? Néhánynak minden, soknak semmi?
- Ez se igaz, az a néhány csak a hatalomból kap mindent, a javakat visszaosztják, senki sem tud tízszer annyit enni vagy ötven jachtot úsztatni, ezért alkalmazottaik vannak, szolgáltatásokat vesznek igénybe, és így szétosztják a tulajdont, amit a politikában szereztek. Különös mechanizmus, de az emberiség ekkora tömegben így mûködik.
Kapcsolódó idézetek
-
A politikát is emberek mûvelik, olyanok, mint mi, csak ügyesebben lopnak. Amit a tévében látunk tőlük, az pusztán a show része, amúgy vígan elbeszélgetnek egymással, talán még a másik vállát is meglapogatják időnként.
Kordos Szabolcs
-
A javak egyenlő elosztásának gondolata egy elméleten alapszik, nevezetesen azon, hogy a világban adva van a javak összes mennyisége, és amennyi nekünk van, azt mind a szegényebb országoktól vettük el valaha, tehát most vissza kellene adnunk nekik. Ám ez az elmélet nem veszi számításba a nemzetek közötti különbségek valódi okát - nevezetesen hogy egyes országokban mindig újabb és újabb eljárásokat és gépeket fejlesztenek ki az élelmiszerek és egyéb javak termeléséhez, valamint nem veszi számításba azt a tényt sem, hogy ehhez a fejlesztéshez tőke felhalmozására van szükség. Nem maguk a javak számítanak, hanem a pénz és a hatalom, ami a javak megtermeléséhez szükséges!
Richard Feynman
-
Azt hiszed, a világ olyan, amilyennek mondják, s nem olyan, mint valójában. Ezen a világon valójában senkinek semmiféle joga nincs. Csak annyi, amennyit ki tud erőszakolni magának, és amihez a végsőkig ragaszkodni tud. És ezeket is rendszerint csak úgy tudja megszerezni magának, ha elveszi őket másvalakitől. Ne kérdezd, miért van ez így. Csak azt tudom, hogy így van. És ha valaki ragaszkodni akar valamihez, vagy meg akar szerezni valamit, akkor ezzel számolnia kell. Észre kell vennie, hogyan szerezték és őrizték meg mások azt, amijük van, aztán meg kell tanulnia, hogy ő is ugyanazt csinálja. A legjobb módszer, ezt alkalmazzák a legtöbben és leggyakrabban a politikában. Összebarátkoznak valakivel, akinek befolyása van, aztán kihasználják ezt a befolyást. Magam is így csináltam. (...) De én nem akarom elhinni, hogy csak így lehet boldogulni. Mert ha igen, akkor szart sem ér az ember. Ha nincs valaki a háta mögött, akkor egyszerûen senki?
-
Ma az is lehetséges, hogy a közjavak, mint a biológiai sokféleség, a vízkészletek, a termőtalaj, az óceánok halállománya, és így tovább, kizsákmányolásával tegyen szert haszonra valaki. Ezek pedig valójában mindnyájunkéi, használatuk csak közös beleegyezésünkkel és a közjó javára történhetne.
Charles Eisenstein
-
Az emberiség egy része - a vezető réteg mindenképpen - elhitte, hogy pénzzel meg lehet oldani mindent, és ezt a szemléletet adja tovább a sajtó, a média segítségével. Pedig ez nem így van. Ha az emberi mohóság tönkreteszi a természetet, könnyen előfordulhat, hogy nincs az a pénz, amivel helyre lehetne hozni a rombolást. Amíg van a Földön tiszta víz és van pénzem, megvehetem, de ha sehol nem lesz iható víz, lehet akármilyen, akármennyi pénzem.
-
Ha pénzt akarunk keresni, minden eszköz jó, bármi módszer megengedett - a lopás, a plágium... - egyedül az nevetséges, ha azt állítjuk, hogy az emberiség vagy az utókor javára szolgál.
Salvador Dalí
-
A kapitalizmusnak van egy olyan mûködési logikája, amivel nagyon könnyû visszaélni. Ha szabadjára engedjük, akkor vissza is fog élni vele maga a rendszer. De a kapitalizmusban iszonyatos lehetőség, iszonyatos potenciál van, csak meg kell zabolázni, meg kell regulázni, irányítani kell gyeplővel, és akkor az ott termelődő energiákat vissza lehet csatornázni oda, ahova egyébként a kapitalizmus magától nem fog eljutni. Kihez? Akinek nincsen semmije ahhoz, hogy bármit is megvegyen.
-
Mindig kihasználjuk azt, akit tudunk, a saját céljaink elérésének érdekében. A világ így mûködik. Elveszem, amit tudok, aztán ha már nincs szükségem rá, akkor eldobom.
-
A kapitalizmusban az embernek lehetősége van kifejezésre juttatni igazi ember mivoltát. Ha egy gyereknek van egy játéka, akkor kettő kellene neki. Ha meg kettő van, akkor négy, és így tovább. Mert ilyen az emberi természet, nem? Mégis, ha a teljes társadalom így viselkedik, vagy ha ez azt jelenti, hogy a jómódban élők elnyomják a szegényeket, akkor is az emberi mivoltunkról beszélünk? Ebben az esetben valakinek cselekednie kell.
-
A népnek megvan a hatalma - a hatalma, hogy gépeket teremtsen. A hatalma, hogy boldogságot teremtsen, hogy ezt az életet széppé és szabaddá tegyétek - csodálatos kalanddá varázsoljátok. Használjátok hát - a demokrácia nevében - ezt a hatalmat!