Maga a kísérlet, hogy az ember megmássza az Everestet, önmagában is irracionális cselekedet - a vágy diadala az értelem felett. Aki valaha is komolyan fontolóra veszi, szinte törvényszerûen felülemelkedik minden józan okoskodáson.

Kapcsolódó idézetek

1. Bizonyos szempontból értelmetlennek tûnik bármit is cselekedni; világméretekben olyan súlyosak a környezeti problémák, hogy az egyéni tettek önmagukban nem sokat számítanak. De némelyik nagyfal is megmászhatatlannak tûnik, úgy érzi az ember, hogy kár foglalkozni vele. Aztán mégis belevág, és a mászás szépsége kárpótolja az odáig vezető út minden nehézségéért. Alex Honnold
2. Köztudott, hogy az agy megtréfálja az embert a hegyek közt a napsütésben. Megváltozik a perspektíva, gyengül az ítélőképesség. Idefent szokatlanul viselkedett az ember. A világ tetején, távol mindentől. Tekintete újra elsiklott a sziklás csúcsok felett; azon kapta magát, hogy hamisítatlan boldogság járja át amiatt, hogy magasan jár. Az ember alapvető vágya, hogy felemelkedjen és hódítson. Aztán azonnal a következő csúcsot keresi; a következő kihívást. Sophie Kinsella
3. A magashegyek meghódítása éppen arról szól, hogy az ember olyan zónákba merészkedik, ahova a józan ész szerint nem lenne szabad. Földes András
4. Az ember a racionális mellett csinál irracionális dolgokat is, (...) az isteni mellett ott van az állati, az ész mellett az érzelem és (...) ezek folyamatosan harcolnak bennünk. Ostobaság nem elfogadni ezt a tényt!
5. Semmi sem emeli fel jobban az embert, mint az a tudat, hogy le tudja győzni önmagát, és önként lemond valamiről, amire legjobban vágyik az életben. Ioan Slavici
6. A falon csak egy valóság létezik, az, amelyikben az ember megpróbál feljutni a csúcsra. Olyan eszközökkel, olyan körülmények közt, amilyenek adva vannak számára. Ez nem az ésszerûség és a tervezés szükségességének elvetését jelenti, hanem éppen a hegymászás lényegére világít rá. Mert az a hegymászó, aki racionális megfontolások alapján akar mászni, végül még a tábort sem hagyja el. Földes András
7. Egy olyan hegyet, mint az Everest, nem úgy mászik meg az ember, hogy saját feje szerint lohol előre, vagy hogy mindenáron verseng a bajtársaival. Lassan, gondosan, elővigyázatosan, önzetlen csapatmunkával lehet csak nagy hegyeket mászni.
8. Ha az emberi értelem akarja, hogy erősebb legyen a sorsszerûségnél, akkor már erősebb is. Thomas Mann
9. Ha az ember a földkerekség valami kiemelkedését látja, (...) ez arra ösztönzi, hogy felmásszon rá. Legfőképpen ez az érzés késztet bennünket arra, hogy szembenézzünk ezzel a kiemelkedő ponttal. Bebizonyítjuk magunk és embertársaink előtt, hogy feljutunk rá! Nem restelljük a fáradságot, sőt, örömet okoz nekünk. Véghezviszünk valamit, ami bensőleg kielégít bennünket.
10. Nem létezik még egy olyan cél, amely egyszerre annyira valóságos és mégis annyira elvont lenne, mint egy hegy csúcsa. (...) A csúcs egy jól körülírható cél, amelyet csak bizonyos ráfordításokkal, jó tervezéssel, kemény munkával és szerencsével lehet elérni. Az első pillantás egy nagy hegyre rendszerint félelemmel tölti el az embert: hihetetlenül nagy; leküzdhetetlen; semmi emberi nem tartozik hozzá. De ahogy uraljuk a félelmet, és a hegyre lépésenként tekintünk, amelyeket egyesével teszünk meg, rájövünk, hogy nincsen egyetlen egy lépés sem, amit ne tudnánk véghezvinni. Egyszerûen folyamatosan haladunk addig, amíg minden irányból csak lefelé vezet már út, egy zavarodott pillanat után pedig rájövünk arra, hogy a csúcson vagyunk. Nem voltak leküzdhetetlen akadályok, minden korlát csak az elménkben létezett.