Magyar múltam, mesés múltam, Letörhettek akárhányszor, Mégis, mégis messze, messze Jövendőkbe fennsugárzol.

Kapcsolódó idézetek

1. Hazám, a nagyvilág te vagy nekem, Érted ég szívemben rég a honszerelem, Sebzetten szétszabdalva bár ne látnának soha, De hiszem, hogy felragyog még a magyarok csillaga.
2. A múltunk már a múlt, Jelen van még a jelen, A jövőnket olvassák, Ha nyújtom a kezem. De én lazán átverem A jósokat, Hisz tenyerembe Magam vésem A sorsomat... Baranyi Ferenc
3. Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva! Ábrányi Emil (ifj.)
4. Magyar vagyok. Büszkén tekintek át A multnak tengerén, ahol szemem Egekbe nyúló kősziklákat lát, Nagy tetteidet, bajnok nemzetem. Európa színpadán mi is játszottunk, S mienk nem volt a legkisebb szerep; Ugy rettegé a föld kirántott kardunk, Mint a villámot éjjel a gyerek. Petőfi Sándor
5. Most Vihar s Elmúlás borúl, Jelenre, Múltra, konokul, Jövőm ragyogjon énvelem, Szép reménnyel neked s nekem. Edgar Allan Poe
6. Ami elmúlt, nem mindig a múlté. Néha messzire kihat a jövőbe. Wass Albert
7. A múltat mindig meg lehet semmisíteni. Megbánás, tagadás, felejtés megsemmisíthető. De a jövő kikerülhetetlen. Oscar Wilde
8. Néha a múlt nem múlik el, nem hajlandó feledésbe süllyedni. Mellettünk marad, mintha azt mondaná: még nem végeztél velem. Agatha Christie
9. Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése; Az mindig messze, és mégsem hagy el, Ezt el nem érem, bár mindig közel. Ekkép vándorlok az országuton, Mely puszta, vadon, Vándorlok csüggedetten Az örökkétartó jelenben. Petőfi Sándor
10. Hogy a múltad nélkül nem lehet jövőd, Mert a jövődnek értelmet a múltad ad, És neked is tenned kell valamit azért, Hogy magyarnak nevezhesd önmagad. Ismerős Arcok