Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése; Az mindig messze, és mégsem hagy el, Ezt el nem érem, bár mindig közel. Ekkép vándorlok az országuton, Mely puszta, vadon, Vándorlok csüggedetten Az örökkétartó jelenben.

Kapcsolódó idézetek

1. Hajnal, országút, még egy ismeretlen táj. Véget nem érő út visz megint valahonnét, valahová. De hiszen én akartam így, soha semmit meg nem bántam, Csak tudod, régen volt, és már úgy hiányzik, hogy a hegyeimet újra lássam. Road
2. Valahogy a szív mindig messze jár... Keresed a jót, hátha rád talál. Kutatod a szépet, akarod az elmúlt időt. Idegen az út a lábad előtt, Te vagy, aki megleptél, nem számítottam rád, De amikor rám néztél, éreztem, nincs tovább, Te legyél a kezdet, légy a végső állomás, Maradj még egy életen át! Caramel
3. A jövőnek élek. Még akkor is, ha látom, hogy csak egy hosszú, vaksötét alagúton jutok el hozzá. Valahonnan valahová tart az életem. (...) Jövőtlen ember nemigen tudja élvezni a jelenét. Müller Péter
4. A múlt mindig szép. A jelen mindig sivár. A jövő mindig titokzatos. Benyák Zoltán
5. Annyi minden van, mit úgy szeretnél! Néha bánt, ha tudod, távol a cél, Vagy tán épp a cél előtt Tûnik úgy, most fogytán van erőd, S te mégis továbbmész. Zorán
6. A végtelenhez mérve semmi se tökéletes Az ember nyughatatlanul mégis mindig keres Az örökös vándorút véget soha nem ér S ha nincsen gyökered - elvisz a szél. Halász Judit
7. Szülőföldem szép határa! Meglátlak-e valahára? Ahol állok, ahol megyek, Mindenkor csak feléd nézek. Kisfaludy Károly
8. Elindulunk, és járunk az úton, Valamit várunk, s azt kergetjük folyton. Az időnk rövid, mégis lehet esély, Hogy teljesül egy álom.
9. Illa berek, inak, erek! Én egyszer majd megeredek, útra kelek, megyek, megyek... Puszták, hegyek utcák, terek... Messzi, messzi, messzi megyek! - A föld kerek! Én csak megyek! Tamkó Sirató Károly
10. Ugyanabban az időben élünk. Ugyanazon az ösvényen járunk. Valaki elöl, valaki hátul, de az ösvény ugyanaz. Az élet ugyanaz. A jövővel kapcsolatos álom is nagyon hasonló: a többség azt szeretné, hogy homályos, fényes és távoli legyen. (...) Sokan járunk ezen az ösvényen, és ha valamiben biztosak lehetünk, az az, hogy egyszer mindannyian a végére érünk. Vajon szakadék vár ott ránk? Zöld rét? Újabb ösvény? Csak annyit tudunk, hogy fogalmunk sincs. Linn Skaber