Magyar nyelv! Sarjadsz és egy vagy velünk és forró, mint forrongó szellemünk. Nem teljesült vágy, de égő ígéret, közös jövő és felzengő ítélet, nem hûs palackok tiszta óbora, nem billentyûre járó zongora, de erjedő must, könnyeinkben úszó tárogatószó.

Kapcsolódó idézetek

1. Magyar szivet magyar dolmány takarjon, Magyar ajkról csak magyar szó fakadjon, Magyar szívben magyar bátorság: Ejhaj, boldog lesz Magyarország! Thaly Kálmán
2. Sóvárgás és elfojtott vágyódás... olyan, mint árral szemben úszni a folyón, vagy nem rendezni a számlát, amit az élet benyújt. Kész pokol, bíborban izzó a heve. Bádogtálból készült jövő ígérete. Szenvedély, mely elmennem nem enged, boldogság, mely csapdába ejtett, sőt, talán egy nagy hiba, balga és ostoba.
3. Hatalmas, szép nyelv, Magyarnak nyelve! Maradj örökké Nagy és virágzó! Kísérjen áldás, Amíg világ áll! S legyen megáldott Az is, ki téged Ajkára vesz majd: Elsőt rebegve, Végsőt sóhajtva! Ábrányi Emil (ifj.)
4. Búcsú! dadog e szó az ajkon, könnyben ázva, s kegyetlen félbevág szerelmet, örömöt, benne szívig hasít üdvünknek távozása, szó, mit el nem takar, csak ami már örök. Alphonse de Lamartine
5. Forog ez a tánc, éget a tûz, Csalogat engem és messze ûz, Hét a bánat és hét az öröm, Adj nekem egyet s én megköszönöm. Republic
6. Magyar vagyok. Természetem komoly, Mint hegedûink első hangjai; Ajkamra fel-felröppen a mosoly, De nevetésem ritkán hallani. Ha az öröm legjobban festi képem: Magas kedvemben sírva fakadok; De arcom víg a bánat idejében, Mert nem akarom, hogy sajnáljatok. Petőfi Sándor
7. Anyanyelvem olyan, mint a sejtelmes mélység, mint a fölénk boruló véghetetlen kékség, olyan áradóan illatos, mint a kora-nyári rét, a tisztás, és olyan színes, mint az álomkép villanás s patkó is, a szívembe sütve, hogy velem dobogjon mindig szerencséje.
8. Szilaj lelkesedés Foly bennem, mint tüzár, A vérszag és a füst Megrészegíte már, Előre rontok én, Ha élek, ha halok! Utánam, katonák, Utánam, magyarok! Petőfi Sándor
9. Imádkozz, sírj! A szó észt szül, a dal fényt. Victor Hugo
10. Araszol a szív, arra szól a szó. Téged a hangom hív, és tudod, így a jó. Szívem a tiéd, nem múló látomás. Lelkem tûzben ég, te vagy a végállomás! Horváth Tamás