Majdnem mindig rossz érzést kelt bennem, ha valakitől azt hallom: "kihasználnak engem". Én kifejezetten azt szeretem, ha kihasználnak, akkor érzem, hogy van helyem a világban. Igazából nem kihasználnak ilyenkor, hanem használnak. Azt a szörnyû "ki" igekötőt általában csak az irigység vagy a sértődöttség teteti oda.

Kapcsolódó idézetek

1. - Téged mindig csak ki fognak használni. - Nem baj, én szeretném is, hogy őneki, aki majd jön, szüksége legyen rám. Ha majd nekem támaszkodik, én az egész testemet meg fogom feszíteni, hogy el ne dőljön. Ilyen az én természetem, (...) nekem különben nem érdemes csinálni. Moldova György
2. Jó, ha valakiről rosszakat mondanak, mert akkor az azt jelenti, hogy jó helyen van. Akik sikeresek voltak eddig, azokat mindig ítélték és bántották. Pápai Joci
3. Rám valahogy minden fordítva hat, és fordítva mûködöm. Fordítva látom a világot. (...) Mindig más voltam, mint mások. Emiatt mindig rosszul éreztem magam. Nem maga a különbözőség zavart, hanem az, hogy egyedül éreztem magam ezzel.
4. Aki engem kedvetlenít, egy nagy jótól foszt meg: a kedvemtől. S fordítva: aki jókedvet ad, jótevőm. Gárdonyi Géza
5. Bántalmazó ember mellett felnőve nehéz napirendre térni a fölött, hogyan szerethetünk valakit, akit gyûlölünk, vagy hogyan gyûlölhetünk valakit, akit szeretünk. Furcsa érzés. Szívesebben léteznénk olyan világban, amely jókra és rosszakra tagolódik, akiket vagy gyûlölünk, vagy szeretünk, de a valóságban nem ilyenek az emberek. Trevor Noah
6. Ha... elfog a kísértés, hogy másokat leírj, mert önteltnek és barátságtalannak látod őket, adj nekik esélyt, hogy megcáfolhassák! Valószínûleg csak tartanak tőled! (...) Mindnyájunknak megvannak a magunk kis bizonytalanságai. Andrew Matthews
7. Az emberek hízelegnek nekem, amíg nem kellemetlenkedem nekik. De ha olyan célokat próbálok szolgálni, amelyek nekik kellemetlenek, úgy érdekeik védelmében azonnal szitkozódásra és rágalmazásra térnek át. A részvétlenek pedig többségükben gyávaságukba bújnak. Albert Einstein
8. Félek a világtól. Attól, hogy valaki megfoszt tőled. Félek magamtól, hogy majd hagyom, hogy az esetleges boldogságodban bízva átnyújtalak másnak, hogy te abban hiszel, hogy nem tehetsz boldoggá, én meg abban, hogy erre éppen én nem leszek képes. Jobban félek tőled, mint hinnéd, hogy majd elrontom, hogy összetöröm, hogy megsértelek és elhagysz. Hogy majd egyetlenegyszer nem értesz meg, én pedig megrémülök. Albert Tímea
9. Olyan világban élünk, ahol minden rendû és rangú nőt csak kihasználnak, aztán eldobnak, ha a férfiak végeztek velük; olyan világban, ahol tőlünk csak azt várják el, hogy hallgassunk és engedelmeskedjünk. Talán kötelességünk szót emelni azokért, akik erre nem képesek; a saját szavainkkal elmondani azt, amit ők nem tudnak.
10. Kellemetlen, ha utálnak. És ennél már csak egy rosszabb van, ha még csak nem is utálnak, hanem keresztülnéznek rajtam.