Már csak mi tudjuk Milyen eredetû Egy korhadt fán A négy kezdőbetû Mit egykor belekarcolt Ki végig érted harcolt Most újra előtted áll És válaszra vár.

Kapcsolódó idézetek

1. Nos: ennyi marad az emlékekből. Utólag ruházzuk fel őket értelemmel, mint a rosszul hallott, s ezért hiányos mondatokat. Hallgatózunk, próbálkozunk. Hátha megtudjuk, kik voltunk. Ács József
2. Unatkozók s halálra-untak, Bolondosan furcsák vagyunk, Fájdalmasak és búcsuzók S milyen furcsán nézzük magunkat S milyen furcsán néznek most minket. Csalódás-kő ránk nem zuhant S mégis sujtódottan, szédülten, Sustorgó ázott-fák a tûzben, Panasszal égünk, lángtalan. Ady Endre
3. És fáj, nagyon fáj, hogy egykor mi történt, hogy elvesztettél s elvesztettelek. Csak magamat tudtam méltónak hozzád és hozzám méltónak csak tégedet. Ha lelkünk vissza sohse forrni tört szét, mondd, mért őrizzük frissnek sebét? Ami akkor, rég történt, tévedés volt, ami azóta, kín és büszkeség. Szabó Lőrinc
4. Kifakult a jelen, csak a múlt eleven, Vérzik a szívünk, sohasem feledünk, Emléked örökké él.
5. Sok minden átfutott az agyamon, egy elrohant évtized örökös békekötései, ahogy bele-belemartunk egymás húsába, aztán újra és újra kezdtünk mindent. (...) Ragaszkodtunk az első évekhez, amiről már csak azt tudtuk, hogy jobb volt, mint az utóbbiak összességükben. Lakatos Menyhért
6. Feladtam mindent. Most mondd, még mit vársz? Csak jöjj, s halkan súgd azt a szót, Vagy valld be végre, már más úton jársz, Másnak adtad, mi csak rólunk szólt. Bosszúból? Anti Fitness Club
7. Érted harcba szállnék bárkivel, De fáradt testem tele sebekkel, Ezért üvöltök majd, hangom a fegyverem, A szavak győznek, de én már sosem.
8. Vedd magadra, mert sajnálom magunkat, Egyenlőtlen harc nagy szégyeniért, Alázásodért, nem tudom, miért, Szóval már téged, csak téged sajnállak. Ady Endre
9. Csak a fák dalolnak rólunk. Csak a szélbe súgtad, merre jársz. Ahol álmainknak éltünk, Oda vissza többé hogy találsz? Caramel
10. Harag: mindössze öt betû, de ami a betûkből összeáll, képes egész sorsokat megmérgezni. Az egyik legveszedelmesebb dolog, ami csak létezik, mert szisztematikusan, ám szinte észrevehetetlenül férkőzik be életünk minden lehetséges szegletébe.