Ugrás a tartalomra
Csak a fák dalolnak rólunk.
Csak a szélbe súgtad, merre jársz.
Ahol álmainknak éltünk,
Oda vissza többé hogy találsz?
Kapcsolódó idézetek
-
Csak vissza, vissza! dél szigetje vár;
Te boldogabb vagy, mint mi, jó madár.
Neked két hazát adott végzeted,
Nekünk csak egy - volt! az is elveszett!
Tompa Mihály
-
Csak vissza, vissza hozzád!
Mit érnek itt e tájak,
E gyönyörü szép tájak,
Ha tégedet nem látlak.
Ha nem mondhatom néked,
Nem mondhatom: hogy nézzed,
E holdas tó, e halmok,
S amott a fák mi szépek!
Tóth Kálmán
-
Az arcodat már álmomban se látom;
a messzeség homálya elfedett,
de érezlek, ha szél borong a fákon,
s az éjtől visszakérem lelkedet.
-
Csepp a tengerből, mely sziklás partot ér,
Szirmok ezerfelé, amint virágot tép a szél,
Csepp a véredből, ami mindent elmesél,
Nincs már se égen, se földön, csak a remény,
hogy visszatér.
Kowalsky meg a Vega
-
Itt jókat alszunk, mert itt örök az álom,
Örök a szél és a lomb a fákon,
Örök a magány és örök az emlék,
Bennünket lágyan ringat a nemlét.
De ha gondolsz ránk, mi felébredünk,
De ha gondolsz ránk, érinted kezünk,
De ha gondolsz ránk, abban örömöt lelünk,
De ha gondolsz ránk, akkor itt vagy velünk...
Maurice Maeterlinck
-
A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket.
Kahlil Gibran
-
A fák költemények, melyeket a Föld ír az égre. Mi pedig kivágjuk őket és papírt csinálunk belőlük, hogy megörökíthessük az ürességünket.
Kahlil Gibran
-
Minden nap fáradt lánggal ég, nélküled.
Egyedül meddig bírom még?
Minden nap várom, hova sodor a szél,
De úgysem hiszem el,
Hogy igazán itt felejtettél.
Amíg jót ígérsz,
Te jót remélsz,
Hát lépj ki álmomból,
Ahol régen élsz!
-
Csak a földi szerencse kinál örömet,
S noha mennyről álmodozunk,
A búcsú perceiben kiderül:
Hogy a föld a valódi honunk.
Mihail Jurjevics Lermontov
-
Bárhol jársz, bármerre mész, vigyázzon rád a szél,
Szíved álmodja még, hogy hol van a helyed.