Maradj velem, oh én Istenem, mert immár beesteledik és a nap elhanyatlott! Mily félelmes volna az éj, hideg némaságával és titkos setétségével, - mily aggodalmasan hajtanám le fejemet ez estén is az álomra, melyben nem eszmélvén magamról, ollyá leszek, mint a holt: ha nem tudnám, hogy a mélységes homály nem fed el engem szemeid elől, hanem az éjszaka is mint a nap fénylik és a sötétség teelőtted olyan, mint a világosság, ha nem hinném: hogy az Úr nekem őrizőm, ki nem szunnyad és nem aluszik!

Kapcsolódó idézetek

1. Én Istenem! Jó Istenem! Becsukódik már a szemem, De a Tied nyitva, Atyám! Amíg alszom, vigyázz reám! Vigyázz kedves szüleimre, Meg az én jó testvérimre, Mikor a nap újra felkel: Csókolhassuk egymást reggel. Benedek Elek
2. Az éj börtöne nem enged, fogva tart, de a sötétből hálát adok az Istennek, hogy a lelkem meg nem tört. Az élet mért rám szenvedést, de én nem sírok, nem csüggedek, ha véres is e halánték, nem hajtom le fejemet, a haragon és könnyön túl árnyak prédája a lélek. Mégis, ha veszély tüze gyúl, láthatjátok, nem félek, utamon mi utolér, a csapásokat hárítom, én felelek lelkemért, a sorsom én irányítom!
3. Ha még egyszer láthatnálak benneteket! Ha csak annyit tudnék, életben vagytok-e? Vagy, ha Isten őrizz, megbizonyosodnék róla, hogy ti már... nem! Ezt nem tudom végiggondolni! Álmatlanság kínoz. Vágyom utánatok, erősebben az éhségnél és szomjúságnál, ugyanakkor félek a bizonyosságtól. Nagyon fáradt, öreg ember lettem. Ha hozzátok fûző gyötrő kötelék nem feszülne bennem, alázatosan átengedném magam a rohamos hanyatlásnak. Valójában halott vagyok. Így azonban reménykedve és szorongva mégis hazamennék. Akár kísértetnek is. Haza. Hozzátok! Szepes Mária
4. `Én istenem` altass el engem, felejtsd el azt, hogy itt vagyok, az egyik szemed `csukd be` kérlek, és én lábujjhegyen elosonok, ha nem figyelsz, ha félrenézel, én lenni többé nem fogok, és ne keress `kérlek` sehol engem, tegyél úgy, mintha nem vagyok. Borbély Szilárd
5. Mi célja lehetett (...) Istennek? Ha az éjszaka rendeltetése az álom, az öntudatlanság, a nyugalom, a nagy feledés, miért kell szebbé tenni az éjszakát, mint a nappalt, miért édesebb, mint a hajnal és az este, és ha a hold, ez a lassú, elbûvölő, a napnál költőibb csillag olyan tapintatos, mintha az volna a feladata, hogy felkeresse, ami a fény elől érzékenyen elrejtőzik - miért világítja át mégis oly ragyogóan a sötétséget? És a szép hangú madarak közül a legszebb hangú énekes miért nem pihen úgy, mint a többi - miért énekli dalát a nyugtalanító homályban? Miért borul a világra ez a fátyol? Miért remeg a szív, szorong a lélek, s miért bágyad el a test? Mire való ennyiféle csábítás, ha nem az emberhez szól, aki nem is látja, hiszen ágyában fekszik. Guy de Maupassant
6. Most, hogy aludni lefekszem, Kérem az Urat, őrizze lelkem. Ha ezt a világot ma éjjel elhagyom, Lelkemet, Uram, a kezedbe adom.
7. Az árnyak titkosan közelgnek, Kétsége megnő a szívemnek, Mint a homály, miként az éjjel, Te ûzd fényeddel szanaszéjjel! Juhász Gyula
8. Az örömöt éppúgy állandóan, aktívan kell termelni, mint a fényt! Különben kialszik, s a sötétségbe beosonnak hozzád az éjszaka lényei: a csüggedés, a félelem és a meddő aggodalmaskodás. Szepes Mária
9. Az éjből, mely úgy hull felém, Mint földtekére zord pokol, Minden istent csak áldok én Lelkemért, mely meg nem hajol. William Ernest Henley
10. Ha velem vagy szomorú szívvel hajnalodik várakozna még az éjszaka hogy betakarjon bennünket - vágyainkban hullámzik a tenger szemedben kacagnak az álmok mert a valóság ezerarcúbb mint a legszebb látomás: maradj velem mindhalálig. Nagy István Attila