Ugrás a tartalomra
Mi célja lehetett (...) Istennek? Ha az éjszaka rendeltetése az álom, az öntudatlanság, a nyugalom, a nagy feledés, miért kell szebbé tenni az éjszakát, mint a nappalt, miért édesebb, mint a hajnal és az este, és ha a hold, ez a lassú, elbûvölő, a napnál költőibb csillag olyan tapintatos, mintha az volna a feladata, hogy felkeresse, ami a fény elől érzékenyen elrejtőzik - miért világítja át mégis oly ragyogóan a sötétséget? És a szép hangú madarak közül a legszebb hangú énekes miért nem pihen úgy, mint a többi - miért énekli dalát a nyugtalanító homályban? Miért borul a világra ez a fátyol? Miért remeg a szív, szorong a lélek, s miért bágyad el a test? Mire való ennyiféle csábítás, ha nem az emberhez szól, aki nem is látja, hiszen ágyában fekszik.
Kapcsolódó idézetek
-
Maradj velem, oh én Istenem, mert immár beesteledik és a nap elhanyatlott! Mily félelmes volna az éj, hideg némaságával és titkos setétségével, - mily aggodalmasan hajtanám le fejemet ez estén is az álomra, melyben nem eszmélvén magamról, ollyá leszek, mint a holt: ha nem tudnám, hogy a mélységes homály nem fed el engem szemeid elől, hanem az éjszaka is mint a nap fénylik és a sötétség teelőtted olyan, mint a világosság, ha nem hinném: hogy az Úr nekem őrizőm, ki nem szunnyad és nem aluszik!
Tompa Mihály
-
A zene más. A zenének van értelme. Aznap éjjel világos, kiismerhető zenét hallott, tele ésszel, humorral, csendes sóvárgással, energiával és reménnyel. A világot sohasem lesz képes megérteni, de ezt a zenét mindig szeretni fogja. Csak hallgatta a muzsikát, Istennel az oldalán, és tudta, hogy otthonra talált.
-
A kilátás a (...) boldogságra talán még szebb, mint a beteljesedés, amire természetesen sor kerül majd valamikor. Mi lenne boldogítóbb, mint az ágyban feküdni éjszaka, a lehetőségek égboltja alatt, és olyan dolgokról álmodozni, amelyek bekövetkezhetnek?
-
Hagyd, hogy néha elragadjon az éjszaka, nézd a csillagokat és engedd, hogy megrészegítsen a végtelenség érzése. Az éjszaka, a maga minden sötétségével, egyben út is a megvilágosodás felé. Az éjszaka, melynek misztériumai közelebb visznek minket Istenhez, olyan, akár a sötét kút, melynek a legmélyén szomjoltó víz van: fekete árnyaiban valahol ott rejlik a láng, amely fellobbanthatja a lelkünket.
Paulo Coelho
-
Éjjel, amikor az ember nem alszik, a gondok megsokszorozódnak, megnövekednek, ahogy halad előre az idő, úgy sötétülnek el a holnapok, a legrosszabb a nyilvánvalóval válik egyenlővé, többé semmi nem tûnik lehetségesnek, legyőzhetőnek, semmi sem tûnik megnyugtatónak. Az álmatlanság a képzelődés sötét oldala. Én ismerem ezeket a komor és rejtélyes órákat. Reggel az ember zsibbadtan ébred, addigra a katasztrófa-forgatókönyvek túlzássá válnak, a nappal eltörli az emléküket, felkelünk, megmosakszunk, és azt mondjuk magunkban, menni fog. Néha azonban az éjszaka előrevetít valamit, néha az éjszaka tárja fel az egyetlen igazságot: az idő múlik, és a dolgok soha többé nem lesznek olyanok, mint voltak.
Delphine de Vigan
-
Derekabb lenne, ha ki-ki aludni hagyná a maga haragját: mert nem lehet tudni, kiben mi lakik, kicsiny ember, nagy bot, a kis csupor hamar felforr, sokan mennek gyapjúért, s nyírtan jönnek vissza, az Isten megáldotta a békességet, s megátkozta a versengést; mert ha a bezárt, megszorított, megnyaggatott macska is oroszlánná lehet: Isten a megmondhatója, hogy én, aki ember vagyok, mivé nem lehetek.
Miguel de Cervantes
-
Akire kitartó intellektuális kíváncsiság jellemző, annak nem érdemes a vallásos magyarázatokat megismernie, minthogy azok csak hasonlóan érthetetlen rejtélyeket halmoznak az eredetiek tetejére. Mi adta Istennek az elmét, a szabad akaratot, a tudást, a jó és rossz megkülönböztetésének bizonyosságát? Hogyan tölti azokat bele a világegyetembe, amely, úgy tûnik, jól elvan a fizika törvényeivel? Hogyan veszi rá a kísérteties lelkeket, hogy kölcsönhatásba lépjenek a kemény anyagi világgal? És minden kérdés közül a legkellemetlenebb: ha a világ egy bölcs és kegyes tervnek megfelelően alakul, miért van annyi szenvedés?
Steven Pinker
-
Mondd azt, hogy úgy vársz, mint hajnalt az ég,
S álmomban szöktetsz át sok rossz mesén,
Biztass, hogy tiszta a szándék, a cél,
S mostoha ágyban nem ébreszt a fény.
-
Alszik. Üldözte őt a sors ezernyi bajjal,
És mégis élt, amíg mellette volt egy angyal.
Meghalt. Oly egyszerû a magyarázata:
Mikor a nap lemegy, beáll az éjszaka.
Victor Hugo
-
A zene rendeltetése: belső világunk jobb megismerése, felvirágozása és kiteljesedése. A népek legendái isteni eredetûnek tartják. S ahol az emberi megismerés határait érjük, ott a zene még túlmutat rajtuk, olyan világba, melyet megismerni nem, csak sejteni lehet.
Kodály Zoltán