Maradtam, aki voltam, mikor megismertél régen, Csak közben megőrültem, meghaltam, nagyon-nagyon mélyen.

Kapcsolódó idézetek

1. Egyre-kettőre lekopik rólam, Amit tudtam, amit akartam Magam is alig emlékszem magamra, S mire meghalok, rég meghaltam. Ignotus
2. Aztán már csak a könnyekre emlékszem. Hogy túl erős ez nekem. Hogy túl nagy az intenzitás, hogy huszonnégy órája sem ismerlek, és haldoklom. Tudtam, hogy ez lesz. Nem akartam kimondani, hogy helló idegen. Nem akartam találkozni. Ûzött vad lettem, magam által. Ez nem az a szerelem, amit keresni szoktam. Itt nincs se tét, se nyeremény, se semmi. Itt csak te vagy. Albert Tímea
3. Belül én már rég meghaltam, csak a maszkom él, belül én már rég meghaltam, egy maszk nevet feléd.
4. Amíg nem találtál rám, halott voltam, bár lélegeztem. Világtalan voltam, bár láttam. Aztán eljöttél, és megsebzett lelkemet életre keltetted. J. R. Ward
5. Vigyázz, nem jó mélyre nézni egy lélekben. Én megkíséreltem, és elszédültem, mint aki óvatlanul szakadék fölé hajol. Márai Sándor
6. Akkor, szenvedés, te sajogva-édes, megjelentél hirtelenül utamban... S a halál ádáz gyönyörét fenékig itta ki lelkem. Mihai Eminescu
7. Ha közeledben vagyok megőrülök, de ha nem vagy a közelemben, attól őrülök meg.
8. Örvény voltál, a mélybe húztál, megtartottál és összezúztál.
9. Míg éltem, rontásod voltam - ha meghalok, halálod leszek. Martin Luther
10. Meggyógyultam! Ebbe most lehet, hogy belehalok. Bödőcs Tibor