Más és más történetek kötik le a gyerekeket. (...) Amit gyerekkorban befogad a lelkük, jó meséket, nekik való bábszínházat, érdemes zenét, gazdag képzeletû rajzfilmet, mesefilmet, abból gazdagodnak. De ha nem kapja meg a gyerek a neki megfelelő nívós irodalmat, értékes muzsikát, ha mondjuk rémes, piff-puff rajzfilmeken nő fel, akkor üres marad a lelke, s ennek következményei lesznek.

Kapcsolódó idézetek

1. A "felnőttek" általában lehetetlenül gazdálkodnak az idővel. Örökös várakozásban élnek, múlt és jövő szakadékában. Egyre várnak valamit (hol ezt, hol azt), mígnem elérkezik haláluk órája. Nem így a gyerekek. Õk egy szabad órába, egy délutánba, egyetlen percükbe is életük egészét ömlesztik bele, ahogy csak a nagyon gazdagok tudnak és mernek költekezni. (...) Míg a gyermekkort kinőjük, e lelki gyermekséget halálig megőrizhetjük. Pilinszky János
2. Nagyon fontosnak tartom a családok életében a könyvek és az olvasás szeretetét. Ez is egy olyan dolog, ami nem fog magától kialakulni a gyermekekben, ezt meg kell teremteni. A közös meseolvasás, aztán az együtt olvasás mind-mind fejleszti a gyerekek fantáziáját, szókincsét, kritikai gondolkodását. Márki-Zay Péter
3. A mesék azért nyûgözik le a gyerekeket, mert a világot olyannak láttatják, amilyen az valójában: a határtalan lehetőségek birodalmának. Ezek a lehetőségek nem anyagi természetû lehetőségek, hanem abból a világlátásból fakadnak, amely a mesei és a gyermeki gondolkodást összeköti: miként a hős mindig több, mint mi magunk vagyunk, akképpen a világ is több, mint amennyit képesek vagyunk felfogni belőle. Boldizsár Ildikó
4. Sok gyerek már nem tud játszani. Képtelenek aktívan megtervezni a szórakozásukat, állandóan arra várnak, hogy szórakoztassák őket. Vajon miért van ez így a drága gyermekeknél? Talán éppen a kedves papától vagy a kedves mamától tanulják, akik szabad idejüket olyan rettentően kreatívan a televízió előtt töltik el, és a kedves gyereknek egy jó-éjszakát-történetek-lemezt vásárolnak, hogy az esti főmûsor kezdetétől békében és nyugodtan konzumálhassanak.
5. Egy gyermek egyedül a könyvével valahol bent a lélek titkos szobáiban saját képeket alkot, amelyek minden mást felülmúlnak. Ezekre a képekre az embereknek szüksége van. Azon a napon, amikor a gyerekek fantáziája többé már nem tudja megalkotni őket, azon a napon az emberiség szegény lesz. Minden nagy dolog, ami a világban történt, először egy ember fantáziájában történt, és hogy a holnap világa hogyan fog kinézni, nagyrészt annak a képzelőerőnek a mértékétől függ, amit azok birtokolnak, akik éppen most tanulnak meg olvasni. Ezért van szüksége a gyerekeknek könyvekre. Astrid Lindgren
6. Ha egy okos, szenvedélyesen olvasó gyereket vagy ifjút látsz, aki a tanulásnak és a mûvelődésnek minden eszközétől meg van fosztva és a természetre és saját magára van utalva, aki mohón és válogatás nélkül mindent elolvas, ami a kezébe kerül, a jót, a rosszat: sajnálod is őt, és örülsz is. Még mindig jobb és hasznosabb neki így olvasni, mint a lustaság és a semmittevés miatt a kártya, biliárd, a bor és egyéb elegáns "mûvészetek" iránt szenvedélyre lobbannia. Visszarion Grigorjevics Belinszkij
7. A mese olyan lelki táplálék, amely életre szóló nyomokat hagy a gyermekben. Egyrészt a mesélés sajátos szituációja, bensőséges hangulata adja meg az érzelmi biztonságot, a nyugodt, csendes és szeretetteljes légkört, amelyben meg lehet pihenni, el lehet lazulni, a rítust, amivel le lehet zárni egy mozgalmas és eseménydús napot. Ám a kisgyerek a mesehallgatás során nemcsak a szülőre, hanem befelé is figyel, saját vágyainak megfelelő fantáziaképet alkot, ami segíti őt a nap folyamán felgyûlt belső feszültségei, negatív érzései, félelmei feldolgozásában.
8. Az biztos, hogy a gyerekkori olvasmányok meghatározóak, hogy egy erős benyomás aztán el tudja dönteni, hogy valaki olvasóvá lesz-e. Ha beszippantja egy könyv, és megérzi, micsoda boldogság egy történet örvényének legmélyébe kerülni, akkor később is keresni fogja ezt az érzést. A vers pedig, szerintem, olyasfajta örömet tud ébreszteni, otthonosságot és vágyakozást valami idegenség iránt, mint egy titokzatos, állandóan kísértő dallam, ami vissza-visszatér az emlékezetünkbe. Tóth Krisztina
9. Akkor lesz igazi a gyerekirodalom, ha azt tehetséges emberek írják. Az, hogy különböző stílusok léteznek, technikai újdonságokkal megtûzdelt szövegek, az érdekesnek érdekes, de a lényegen nem változtat. A lényeg mindig az, hogy jól kell írni. Ehhez most rögtön hozzá kell tennem, hogy úgy kell írni, mint a felnőtteknek, csak egy kicsit jobban. Mégpedig azért, mert a gyerekek érzékenyebb közönség, az irodalom szinte szó szerint épül be a fejükbe, a lelkükbe, az életükbe. Csukás István
10. A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt.