Sok gyerek már nem tud játszani. Képtelenek aktívan megtervezni a szórakozásukat, állandóan arra várnak, hogy szórakoztassák őket. Vajon miért van ez így a drága gyermekeknél? Talán éppen a kedves papától vagy a kedves mamától tanulják, akik szabad idejüket olyan rettentően kreatívan a televízió előtt töltik el, és a kedves gyereknek egy jó-éjszakát-történetek-lemezt vásárolnak, hogy az esti főmûsor kezdetétől békében és nyugodtan konzumálhassanak.

Kapcsolódó idézetek

1. Sajnos sok olyan szülő is van, aki az ajándékot önmaga helyett adja a gyermekének. "Tessék körülnézni a kisfiam szobájában - mondja -, mindene megvan, amit egy gyerek csak kívánhat! Ráadásul mindenből a legszebb, a legjobb, a legdrágább! Nem tudom, mi hiányozhat még neki...?!" Én tudom, gondolom magamban: a szülei hiányoznak, akik folyton sietnek, sosem érnek rá, akik úgy vélik, hogy a drága ruhák és pompás játékok megvásárlásával eleget tettek minden szülői kötelezettségüknek, miközben épp a legfontosabbat nem adják meg a gyereknek. Ranschburg Jenő
2. Más és más történetek kötik le a gyerekeket. (...) Amit gyerekkorban befogad a lelkük, jó meséket, nekik való bábszínházat, érdemes zenét, gazdag képzeletû rajzfilmet, mesefilmet, abból gazdagodnak. De ha nem kapja meg a gyerek a neki megfelelő nívós irodalmat, értékes muzsikát, ha mondjuk rémes, piff-puff rajzfilmeken nő fel, akkor üres marad a lelke, s ennek következményei lesznek. Csukás István
3. Némely anya, megunván gyermekének oktalan rimánkodását hallgatni, inkább megveszi neki a játékot, ami annak ott különösen megtetszett, csakhogy ne gyötörje őt tovább kérésével. Szegény gyermek! Most már ne várja többé a Mikulást, az csak olyan gyermeknek visz, ki őt szépen, türelemmel megvárja. Pedig mi becse van az ilyen vett játéknak? Hiszen ilyenben akármely rossz gyermek is részesülhet; ehhez nem kell érdem, ez nem jutalom, mint a Mikulás hozománya. Szendrey Júlia
4. Amikor a szülők úgy érzik, hogy most haladéktalanul valamiféle ajándékot kell adniuk a kicsinyüknek - megjegyzem, ennek az érzésnek a megjelenése éves ritmust követ, valószínûleg hormonális és genetikai alapon -, szóval, amikor az érzés elhatalmasodik, rendszerint már karácsony előtt néhány héttel, a szülők különböző válogatottan káros csemegéket, például szaloncukrot, csokifigurákat, mákos bejglit, valamint sokféle ugyancsak ártalmas anyagból készített játéktárgyat szereznek be, de azt nem adják oda azonnal a gyermeknek, hanem eldugják (egy darabig még egymás előtt is rejtegetik, hogy miért, az rejtély). Az ajándékozási késztetés persze ilyenkor már oly erős a felnőtt egyedekben, hogy jóval a megajándékozás előtt elkezdenek beszélni róla a kicsikének. De nem azt mondják, hogy vettem neked izgalmas ajándékokat, csak egyelőre még egyedül szeretném nézegetni őket, mert te úgyis gyorsan elrontod mindet, és akkor én már nem tudok velük játszani. Nem, szó sincsen nyílt, egyenes beszédről. Helyette elkezdik kiépíteni a Jézuska-hiedelmet. Ha csak azt mondanák, ugye, hogy kapsz majd tőlünk valamit, azon nem lehetne töprengeni túl sokat, hiszen a szülők a gondozási viselkedés során gyakran ajándékoznak ezt-azt a kicsinek. Ehelyett inkább siránkozni kezdenek, hogy biztosan szeretnél kapni valamit, drágám, de mi nem tudunk adni neked semmit, nincs nekünk arra pénzünk, majd "hoz a Jézuska". Csányi Vilmos
5. Gyerekkoromban már meg voltak számlálva a korszak napjai, amikor az amerikai gyermekek életét még nem uralta a televízió és a videojátékok. Tekervényes történeteinkkel mi magunk teremtettük meg a saját világunkat, azokat a technikákat gyakorolva, amelyekkel a felnőttek is alakítani tudják életüket és kollektív valóságukat; képzeletbeli világokat formáltunk, azokról szóló történeteket meséltünk, bennük szerepeket teremtettünk és játszottunk el. Ma ezeket a képzeletbeli világokat készen kapjuk a televízió-stúdiókból és a szoftvergyárakból, és a gyerekek távoli idegenek alkotta, olcsó, rikító és gyakran erőszakos világokban kóborolnak. Ezek előre legyártott képeket adnak, így az a képesség, hogy saját képeket alkossanak (ezt a képességet hívjuk képzelőerőnek) elsorvad. A gyerek nem tud elképzelni egy új világot, és úgy nő fel, hogy hozzászokik ahhoz, hogy elfogadjon bármilyen valóságot, amit elétesznek. Charles Eisenstein
6. A gyerekek úgy látszik, tudnak valamit, amit mi felnőtt korunkra elfelejtünk, bennük még él valami megnevezhetetlen rettegés az álmoktól, az éjszakától, ezért próbálják az ébrenlét óráit esténként meghosszabbítani.
7. A gyerekek hobbija egy idő után már nem csak a gyerekeké. A szülők éveken át annyi időt fektetnek bele, annyi mindent feláldoznak érte, olyan összegeket szánnak rá, hogy a fontossága beeszi magát az ő agyukba is. Más dolgokat kezd szimbolizálni, kompenzálja vagy megerősíti a saját sikertelenségeiket. Fredrik Backman
8. Nem tudok annál szomorúbb és magányosabb dolgot elképzelni, mint mikor egy gyerek ül a képernyő előtt, és egyedül játszik. Játszani legalább ketten kell, de inkább tízen, húszan, mert a közös játék a legnagyobb dolog az életben. Csukás István
9. Tudom, hogy a legtöbb szülő őszintén szereti a gyermekeit. Tapasztalatom szerint azonban nagyon sokan nem tudják ezt megfelelően kifejezni, és gyermekeik kénytelenek üres szeretet-tankkal élni. Meggyőződésem, hogy a kisgyermekek és a kamaszok helytelen viselkedésének hátterében leggyakrabban az üres szeretet-tank áll. Gary Chapman
10. Mindent elkövetnek a nevelők, hogy a gondjaikra bízott gyerekeknek ne a televíziós szappanoperák szereplői jelentsék a családtagokat, de a lehetőségeik végesek, a gyerekek igényei pedig csak azért nem végtelenek, mert megtanulják fegyelmezni a vágyaikat és az álmaikat is. Sándor Erzsi