Mások éltem érzeti, Más alakja testemnek. Mások lelkem repületi, Más aránnya létemnek; Más most egész természetem: - Mert szeretek s szerettetem; Másként jár most az idő, Mióta már enyém ő.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindent máshogy látsz, mindig máshol jársz, mint én. Az utunk eltûnt rég, az összes emlék szép, a miénk. De minden perc, mit éltem veled, tudd, már részem, a miénk. A mosoly rajtad még pont olyan, mint rég, csak már nem az enyém.
2. Õ sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy. Emily Bronte
3. Õ sokkal inkább én, mint jómagam. Bármiből van is a lelkünk, az övé s az enyém egy. Emily Bronte
4. A sorsom, hogy érted éljek! Eldobnék mindent, csupán, hogy érezd: Áldott a végzet; szenvedni érted! Mindent elmondtam, S a szívem most újra könnyû és álmodó, És aki rám néz, tudja már, hisz éreznie kell: Igaz volt minden szó.
5. Minden érzés más, minden ember változik, Van, ami örök, és van, ami csak távozik. Van, ami szép, olykor megható, A lélek szava, mi felmutatható.
6. Anya, ugye érzed a lelkedben, te vagy az oka, hogy ilyen lettem? Ahogyan telnek az évek, és visszatalálok, és átértékelem, és aztán el is énekelem, úgy köszönöm az életem! Kocsis Paulina
7. Te engemet szeretsz, én másért lángolok, A kinek szíve tán ismét másért dobog, És így tovább... tovább... mást szeret mindenik, Oly csillagok vagyunk, mik egymást kergetik. Tóth Kálmán
8. Mert jól tudom, hogy lenne másik élet És másik csillag, másik szerelem, És nincsen, aki megszabja nekem, Hogy mit féljek, mire várjak, mit reméljek, (...) s ha sorsa van, választott sorsa van mindenkinek, hát lettem, ami lettem, de nem azért, mert másként nem tehettem. Markó Béla
9. Szépen öregszem, ez talán vigasztal, Mosolyráncokkal, mint a boldogok, S mert nem bírok a gyorsuló irammal, Azt szeretem, akit más eldobott. Kiss Judit Ágnes
10. El fogok menni. Elmegyek, mert erre kérsz, és tőled nem tagadhatok meg semmit sem. De minden út körbeér, és találkozunk még. Tudom. Ha nem ebben az életben, hát majd azután. Mindig is téged kerestelek, és végre rád találtam. Tudok várni. Te vagy a lelkem, a lélegzetem; nélküled nincs értelme semminek. Mi egyek vagyunk... oszthatatlanok, és a természet minden ereje azon lesz, hogy kettőnket újra egyesítse. (...) Addig minden erőmmel azon leszek, hogy jobb ember legyen belőlem. Volt valaha egy fiú, aki valóra akarta váltani az álmait. Hát megyek, megkeresem őt. Azért megyek, mert te kérsz rá. Azért megyek, mert téged még az életemnél is jobban szeretlek. Gaál Viktor