Matatok a régi emlékek között, és balga, önző módon persze azt keresgélem, hogy mi jutott nekem ebből a húsz esztendőből. És azt még, hogy miért nem ereszt el az emlékek hóesése, miért havaz be teljesen, miért nem szabadulhatok?

Kapcsolódó idézetek

1. Itt maradtam egyedül, négy fal közé bezárva. A percek szenvednek, várnak az idő halálára. Minden hideg, minden fagyott, belepett mindent a hó. Az összes dolog halott, csak hiányod állandó. Fluor
2. Volt már valaha olyan érzésed, hogy egy régi eseménynek nem volt meg a folytatása, vagy csak úgy hirtelen véget ért? Telt-múlt az idő, egyik nap a másik után, és annak, ami egy napon megtörtént, egyszerûen elmaradt a folytatása. Még mindig lóg a levegőben, benned, a maga befejezetlenségével. Tore Renberg
3. Az idő múlik, nem tudja eldönteni, mire emlékezzek, és mit jobb elföldelni. De ha arra gondolok, hogy kibírtuk eddig, csúszós teleken, behúzott fékkel, többre vágyom, mint amit felérek ésszel. Linn Skaber
4. Leszáll az este. Szavak keringenek a foszladozó ég alatt, kinn a városban, benn a falak közt, a fejemben is. Fázom így, pedig melegem van, fázom mégis, hiányzol. Zúg az idő. A keringő szavak után nyúlok, leírok egyet-kettőt, elmúlik egy nap. Zúg, zakatol az Idő. És telik. És múlik. Aztán megáll. Kovács Ákos
5. Mondanám, hogy szabad vagyok - emlékeim: agykérgembe vésve, s e képzettársítások szeszélye múltam száz rabságába von.
6. Van valami mentségem az életemre? Csak az, hogy ez történt. Hogy beérem-e a folytatódással? El vagyok ragadtatva ettől a lehetőségtől. A magam módján, elég udvariasan elláttam a dolgomat, nem nyafogok, nem gyûlölök, nem hivalkodom. Szép lassan kihúzódtam a forgalomból, az emlékeimmel bajlódom, de vajon valóban megesett-e velem az, amit elfelejtettem? És ha a sötétből néhány képet előhívok? Fejben sok képet gyûjtöttem, aztán úgy hagytam nyersen, egyszer talán előveszem őket. Vagy soha. Konrád György
7. Sokat gondolok rád ebben az évben, hogy még nem ismerlek, hogy remélem, hogy még nem ismerlek, nem rontottam még el, értelmet adsz majd a veszteségeimnek, ugyanúgy várakozol, gyenge pillanataidban elbizonytalanodsz vagy rettegsz, mint én, amikor eszembe jut, hogy nem létezel, miért léteznél. Horváth László Imre
8. Számat kitátom, hull belém a hó. Kitartó és kegyetlen, eltelít. Előbb az ujjakat, a kart, a lábat. Lassan behull egész a szívemig. Karafiáth Orsolya
9. Csodálkozunk azon, hogy felnőttkorunkra mindenféle múltbeli rossz emlék megkísért minket? Ma is feltolulnak a régi emlékek, újra és újra kísérteni kezd a múlt, mi pedig egy megmagyarázhatatlan, furcsa időutazásnak köszönhetően megint szembesülünk azzal, amit a múltban egyszer már átéltünk. Richard Russo
10. Néha előkerülnek régi képek, és velük együtt előrobban sok évnyi emlék, döntés, választás, ami a mosthoz vezetett. Néha visszamennék egy-egy pillanatba, néha kimerevíteném azokat az érzéseket. Néha nehézzé válik a bizonyosság, hogy így rohan az idő. Néha meg könnyûvé a gondolat, hogy mi mindent láttam, kaptam, adtam, és milyen jó mégis a mostban létezni.