Számat kitátom, hull belém a hó. Kitartó és kegyetlen, eltelít. Előbb az ujjakat, a kart, a lábat. Lassan behull egész a szívemig.

Kapcsolódó idézetek

1. Megmaradt a hó, majdnem térdig ér. Figyelem magam mögött a nyomaimat, majd próbálok hátrafelé járni és ugyanoda lépni. Mintha csak elmentem volna, de visszafelé sose jönnék. Elkedvetlenít, hogy milyen soká lesz ez még. Tóth Olga
2. Minden küzdelem lecsöndesül, minden vágy kihûl, minden gondolat elpihen; az idő biztosan elhozza a havat először fejünkre aztán szivünkre s végre sirunkra, sőt legvégre befedi még emlékünket is. B. Büttner Lina
3. Egy barátom: a kabátom, nem gunyorog, mikor fázom; hó, hó, hó, szél, szél, szél, csontomig mar tél, tél, tél. Kormos István
4. - Egyes emberekből a hó nagyon sajátos érzéseket vált ki. Egyesek szeretik: tiszta és érintetlen, mint egy tiszta lap, vagy egy újrakezdés. Másoknak ijesztő: hideg, csendes és elszigetel. Te mire gondolsz, mikor a havat nézed? - Hogy nekem kell ellapátolnom.
5. Magam leszek a zúzmara, a hóval olvadok. Elillanok, akár a tél, akár a sóhajok. Vad Fruttik
6. Télbe fordult minden, majd a hó esővé vált A könny arcunkon mély árkokat vájt S a lány, kit szerettem, elfáradt mellettem Remélem nem túl késő még Adja az ég.
7. Egyelőre olyan a világ, mint egy hólabda a meleg tenyérben: olvad, csöpög belőle a víz, de egyre hidegebb az ember keze, meleg mozdulatai lassulnak, egyre inkább megdermeszti a fagy. Szerhij Zsadan
8. Kiszolgáltatsz a boldogságnak s már nem is tiltakozhatok. Elmentél s nyomban esni kezdett a hó, hogy itt maradjon belőled valami. Csoóri Sándor
9. Amikor először esik a hó, az olyan szép. Még ha azonnal elolvad is. És ilyenkor mindig gondolni kell valakire. Muszáj gondolni valakire!
10. Kihullnak kezemből a könyvek a világ magamra hagy mostantól hûvösebb napok jönnek szûkülő időm egyre tágasabb. Ákos