Meg kell tanulnunk elviselni, hogy az ember nem központ a világban. A kicsinységünk tudatát. Azt, hogy nincs több életünk, érted, hogy mindenki egyszer születik, és egyszer hal meg. Egyszer, és soha többé. Hogy akit eltemettek, az porrá válik, és öntudatlan része lesz az anyagnak. Hogy a bûnt nem tudod már jóvátenni, az elmulasztott örömet nem tudod már visszahozni, hogy akitől elbúcsúztál, az nem jön még egyszer vissza, hogy egyetlen élete van mindenkinek, (...) és mindenkié ugyanolyan szent és ugyanolyan egyszeri.

Kapcsolódó idézetek

1. Mindent át kell élnünk: életet és halált, szeretetet és veszteséget. Ezért vagyunk itt. Nem a szenvedés ellenére, hanem azon belül vagyunk emberek.
2. Ami halott, ne lehessen annyival erősebb, mint az élő. Meg kell tanulnunk feledni a múltat, saját életünket élni saját időnkben.
3. Egyszer majd meghalsz. Nem élsz örökké. Ahogyan egyetlen ember és egyetlen dolog sem. Semmi sem halhatatlan. Ám e világon egyedül mi tudjuk, hogy ez így van. És ez hatalmas ajándék: az emberi értelem ajándéka. Mivel csak nekünk van olyasmink, amiről tudjuk, hogy el kell vesztenünk, és készek is vagyunk elveszíteni. Ami a legnagyobb terhünk és legnagyobb kincsünk: hogy az emberi létünk nem végtelen. Változik és elmúlik, mint egy hullám a tenger hátán. Ursula Kroeber Le Guin
4. Minden pillanatnak el kell múlnia, hogy helyet adjon az új pillanatnak. Így kell neked is elmúlnod, hogy helyet adjál egy új élőlénynek. Nem birtokolhatod az életet, ajándék az számodra, egyik percről a másikra. Minden percnek meg kell halnia, így kell meghalnod neked is, hogy helyet adjál egy új percnek, és új élet, új szeretet-szerelem születhessék.
5. Az élet nem ér semmit, mert rövid. Az az értelme, hogy elfogyjon, használjuk, töltsük, éljük, érezzük, hogy megtöltsük annyi hibával és csodával, amennyivel csak tudjuk. És aztán el kell engedni.
6. Az ember csak egyszer hal meg (...), és akkor úgyis meg kell halnia. Ha örökké félünk, mit érünk vele, csak nyomorúsággá tesszük az életet. Edgar Rice Burroughs
7. Mindenki bûnös az életben. Bûnösök vagyunk és nincs idő, hogy még e világon megfizessünk bûneinkért. Próbálunk elvegyülni a tömegben, próbálunk ismeretlen arcok, ruhák közt elbújni, mintha mi is csak apró, tehetetlen mellékszereplői lennénk az élet gyötrelmeinek. És abban a pillanatban, hogy meglátunk egy aprócska reménysugarat, mindenkiről megfeledkezve, saját feloldozásunkért kiáltunk. De önző kiáltásaink biztosan süket fülekre találnak, megtépázva bennünk a hitet, hogy nem vagyunk egyedül.
8. Meghalni könnyû. Újjászületni nehéz. (...) És mindig újra kell születnünk. A bennünk élő láthatatlan, de nagyon is érezhető falakkal együtt és azok ellenére. Tisza Kata
9. Hogyha a lélek halhatatlan természete fönnáll, S így születésünk percében jut csak be a testbe, Mért nem bírunk emlékezni előbbi korára, S mért nem látjuk semmi nyomát sem múlt idejének? S hogyha a lélek lényege annyira átalakult, hogy Minden múlt esemény emléke kihullt tudatából, Hát a haláltól akkor sem járt messze szerintem, Mert el kell ismernünk azt, hogy előbbeni lénye Elpusztult, és most mint új lény jött a világra. Titus Lucretius Carus
10. Engedni kell, hogy az emberek elrángassanak olyan helyekre, ahová magadtól nem mennél. Engedd, hogy mondjanak olyan dolgokat, amiket nem akarsz hallani. Engedd, hogy összetörjenek, aztán újból összerakjanak. (...) Erről szól az, hogy élünk.