Meg nem tudtam volna mondani, hány óra lehet. Úgy véltem, hogy olyan egy és három óra között van. Azt sem tudtam volna megmutatni egy Pretoria-térképen, hogy hol vagyok. Ezt a városrészt útikönyvem már nem jelölte. Ennyire még sohasem estem ki időből és térből. Ezt a fajta magányt szokás szabadságnak nevezni.

Kapcsolódó idézetek

1. Megpróbáltam visszaszámolni, de képtelen voltam rájönni, hová tûnt nyomtalanul az a sok-sok nap. Azok a feszültséggel, aggodalommal teli hetek... miközben állandóan, rögeszmésen foglalkoztatott az idő, a saját időm valahogy észrevétlenül eltûnt. A tér, amelyben még volt lehetőségem átgondolni a dolgokat, és terveket szőni, elfogyott. Kifutottam az időből. Stephenie Meyer
2. Annyira sohasem szabad az ember, hogy oda mehetne, ahova akar. Sohasem voltam annyira szabad, hogy oda mehettem volna, ahova akartam. Szabad volt oda mennem, ahova mennem kellett. Jorge Semprún
3. Mikor még éltem, azt hittem, ahogyan ti is, hogy az idő legalább annyira valóságos és kézzel fogható, mint én magam, vagy valószínûleg még inkább. Azt mondtam, "egy óra", mintha csak látnám, és "hétfő", mintha ott lenne valahol a térképen. Siettem percről percre, napról napra, évről évre, mintha valóban egyik helyről a másikra haladnék. Mint mindenki más, én is egy házban éltem, amely a másodpercek és a percek, a hétvégék és az újesztendők tégláiból állt, és sohasem hagytam el, míg meg nem haltam, mert nem volt más kijárat. Most már tudom, hogy nyugodtan ki-be sétálhattam volna a falakon. Peter Soyer Beagle
4. Én csak úgy tébláboltam különböző ajtók és kapuk előtt, amelyek rend­szerint nem nyíltak ki. No, ha nem, hát nem. Tovább bandukoltam. Ki vette észre, hogy né, ez itt az idő? Te­lik! Ellötyögtem az életet, és nem csináltam szinte semmit. Bölöni Domokos
5. A szabadság magányos dolog. Frank Herbert
6. Úgy érzem, már nem is tudom, ki vagyok. Minden olyan gyorsan változik, hogy nincs egy biztonságos pont, ahol megvethetném a lábam... Kétségbeesetten próbálok a szálakba kapaszkodni, amelyek összetartják az életem, de állandóan kicsúsznak a kezemből. Érzem, hogy őrülten csüngök rajtuk, de minden szétesik körülöttem, és én nem tudom egybefogni. Egyszerûen nem ismerek magamra, és nem értem, hogy jutottam idáig.
7. Oly kevés lehetőség adódik a szabadságra. Az egyik: a képzelet. De erről az utazásról gyakorta vissza kell szakadni a világba, s ez olyan, mintha időről időre láncra vernék az embert. Vavyan Fable
8. A szabadság egy magányos út. Calvin Harris
9. Nincs szabad időm. Illetve ha van, az sem szabad. Szerednyey Béla
10. Ha túl sokáig maradunk egy helyen, elfelejtjük, mekkora is valójában a világ. Nem érzékeljük a szélességi és hosszúsági körök jelentőségét. Ahogyan szinte felfoghatatlan az ember belső világának nagysága is. Matt Haig