Megteheted, hogy elzárod a lelked az érzések és a szeretet elől, mondván, hogy nem akarsz sebezhetővé válni. Azonban ha nem érzel semmit, üressé válsz, majd az elfojtott érzésekből a magad ellen elkövetett bûntett hatására hamar bûntudatod lesz. Ez kihat az általános közérzetedre, ami boldogtalanságot, testi tüneteket produkál, és a kör bezárult.

Kapcsolódó idézetek

1. Amikor védeni próbálod magad a fájdalomtól, akkor a szeretettől és a pozitív érzésektől is elzárkózol. Ha rejtőzködsz, és megpróbálsz láthatatlanná válni, bevonzod a hasonló mentalitású embereket. A fények kihunynak, sötétség vesz körül. Tulajdonképpen elfelejted, hogy te magad vagy a fény. Úgy érzed, csak a sötét létezik. Elveszíted önmagad, és egy napon már nem is te nézel vissza a tükörből.
2. Rettegj csak az érzéseidtől, zárd el őket, tegyél úgy, mintha nem lennének, és azon kapod majd magad, hogy semmi sem oké. Hazugságban élsz, próbálod nem észrevenni azt, ami nyilvánvaló, hiszen menekülni még mindig egyszerû. Te döntesz: rettegsz, vagy felvállalsz. Hagyod, hogy hassanak rád, vagy bezársz. Oravecz Nóra
3. Megtapasztalod a fájdalmat, melynek okozója voltál, osztozol a magad keltette bánatban. Belépsz a másik ember lelkébe, és átérzed szenvedését. Elhagyatott és védtelen vagy, egy időre bezárulsz önvádad jól megérdemelt poklába. E fájdalom (...) neve: bûntudat.
4. Maradj kapcsolatban az önmagadban érzett hívással, és tiszteld mélyen! Ha nem veszel róla tudomást, akkor saját tested foglyának fogod érezni magad, bezárva saját kis világodba. A lelked nyomorultul érzi magát, amikor fogva tartják, határokat szabnak, vagy megmondják neki, mit tehet és mit nem. Folyamatosan azt énekli: "Ne zárj be engem." Wayne Dyer
5. Amikor azonosulsz az egóddal, elkerülhetetlenül elfog az az érzés, hogy már nem vagy szabad. A háttérben mindig ott van benned, hogy így vagy úgy, de fogságba estél, hogy nem ez az igazi valód, és hogy az élet, amit élsz, nem elégít ki téged. A szabadság elvesztésének érzését saját belső éned okozza, amely egódon áthatolva próbálja küldeni saját impulzusait a világ felé. Belső éned az is, aki képes érezni a beteljesült elégedettséget. Ha követed a belső énedből érkező impulzusokat, és eleget teszel azoknak, szinte mindig elégedettnek fogod érezni magad. Úgy fogod érezni, hogy jó volt, amit tettél, bármilyen jelentéktelen dologról legyen is szó. Ha belső énedből kiindulva lépsz kapcsolatba az emberekkel, akkor ezt a kapcsolatot tényleg érezni is fogod, tudni fogod, hogy "megérinted" a másikat, és te magad is "érintve" vagy. A beteljesülés érzése fog eltölteni.
6. A bûntudat alapvetően egy olyan érzés, amely akkor önt el minket, ha tudjuk, hogy valami rosszat tettünk - ez a kudarc belső érzete. A szégyen ezzel szemben a megalázottsággal áll kapcsolatban, ami tulajdonképpen abból ered, hogy a külső szemlélők hogyan ítélnek meg minket. Michael Schur
7. Az ember lassan elsorvad. Kezdetben törődik az emberekkel, és átadja magát nekik. Aztán az egyformaság, az állandó ostrom, nap mint nap, évről évre, érzelmi eltompulást okoz, és az ember érzéketlené válik. Eltékozolta minden együttérzését, semmi nem maradt belőle sem önmagának, sem a családjának. De az ember ezt eltitkolja. Mivel tudja, hogy együttérzést várnak tőle, együttérzést színlel. De kezdi megvetni magát a képmutatásért. Aztán megideologizálja a dolgot és azt mondja, azért csinálja, mert az embereknek szükségük van rá. De ez is hazugság. Az emberek megérzik a hidegségét. Megérzik a visszahúzódását. (...) És a bûntudattól, amiért él, elfonnyad a lélek.
8. Miért menekülnek az emberek az egyedülléttől? Az miért rossz érzés számukra? Valójában csak akkor rossz, amikor valamit elkövetnek maguk ellen vagy más ellen, és kezdődik a harc. Olyankor ugyanis nincs megállás, megy a fejükben a pörgés, sorjáznak a gondolatok egymás után. Ez a bûntudat, mert amikor önmagadat vagy a másikat megbántod, az bûn. Csernus Imre
9. Ha szeretsz, kiszolgáltatott vagy, ha nem szeretsz, akkor sivárnak és üresnek érzed a lelked.
10. Ha valaki nem akarja érezni az érzéseit, akkor a testét fogja érezni. Ha nem akarom érezni azt, hogy mérges vagyok, akkor valamim fájni fog. Ha nem akarom érezni, hogy szomorú vagyok, ha nem akarok sírni, akkor beteg leszek. Rengeteg betegség s fájdalom azért keletkezik, mert nem akarjuk érezni az érzéseinket! Ha van egy pont a pszichénkben, ahol valami baj van, akkor megbolondulhatunk a testünkben vagy megbolondulhatunk a lelkünkben. Nagyon sokan inkább a testünkben bolondulunk meg, mint a lelkünkben. A mi társadalmunkban kevésbé szégyenítik meg az embereket, ha a testükkel van valami baj, mint akkor, ha a lelkükkel. Feldmár András