Meguntam gyönyörû Győrnek gyöngyvárában laktomat, Mert a Duna, Rába, Rábca rákja rágja lábomat.

Kapcsolódó idézetek

1. Élhettem volna gyönyörûen, de most a házak énbennem épülnek és dübörögve énbennem dőlnek össze. Valaminek az eszköze vagyok, mindig magamon érzek egy égő, nagy szemet, s hányódom erre-arra, pedig élhettem volna gyönyörûen. Ladányi Mihály
2. Egyszerûen csak fáraszt az idő, hogy rajta kívül töltök éveket. Tőlem már nem, csak belőlem telik. Tóth Krisztina
3. Engem a látvány meghazáztat, én városom megkönnyezem, Budapest, mint egy nyári láz hat, és lázmérővel szúr szemen. Parti Nagy Lajos
4. Én annyit sírtam már, ó, de unom! Kimarta szívem a könny, Mint vén, erezett, rossz régi rezet Zöld rozsda, lusta közöny. Karinthy Frigyes
5. Két lábam alatt jéghideg a föld, Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld, Fáradó szemem túl messzire lát, Gyengül a gerinc, meggörbül a hát. Ismerős Arcok
6. Fáradt vagyok. Belefáradtam a próbálkozásba. Belefáradtam a falakba. Belefáradtam a hazugságokba. A félelembe. A halálba. Olyan fáradt vagyok.
7. Kiáltanom kellene; és én nem bírok, az élet nem éri meg azt a fáradságot, amelybe a fenntartása kerül. Georg Büchner
8. Rég elhagyám az enyhe révet, Hátam megett már évre évek Úgy torlanak, mint tengerár, S új rév, koporsóm csendje vár. Vargha Gyula
9. Hiszem, hogy a sorsom sajnálja a sorsát.
10. Jóból is megárt a sok.