Két lábam alatt jéghideg a föld, Ragacsos sár lesz mindenből, ami zöld, Fáradó szemem túl messzire lát, Gyengül a gerinc, meggörbül a hát.

Kapcsolódó idézetek

1. Megfájdulna az ember lába is a kemény utcaköveken. A sok lámpa szemébe vakít. A város gonosz. És hamis. Ott üres lesz az ember és hontalan. És ami annál is rosszabb - hazug. Mika Waltari
2. Üres a szó, mondhat bármit, A szemedbe néz, s a lelked is fázik.
3. Meghajtom gőgös, vad fejem, Ziháló mellemen kezem. A térdem roskad, mint betegnek, S könnyeim lassan megerednek... A semmi súlyos érzete Sziklaként rám ólomkodik, A lélek veszte, végzete, Hogy vétkezik, hogy elbukik. P. Jánossy Béla
4. Lábamra sár ragadt, súlya földre húz, számomra nem maradt másik kiút. Könny, vér és veríték új harcra hív, holtnak hitt testünkben dobban a szív. Pokolgép
5. Zöld erdőben jártam, Lejártam a lábam, Már mindenem dagad, Locsold meg most magad!
6. Egyik lábam: indulni nem mer, másik lábam: maradni nem. Sivatag fojt, taszít a tenger - elég nehéz nekem, velem. Fodor Ákos
7. Szeles, fázós földről, emberek, Csupa sebbel kell majd mennetek: Szinte mind maradna boldogan, Ha fölébe már a rög zuhan. Bertolt Brecht
8. A két szemem oda kellene adnom egy vak embernek. A két fülem egy süketnek. A két lábam egy lábatlannak. A két kezem egy olyannak, akinek leesett a két karja. Az orrom oda kéne adnom egy orratlannak. A fogaim egy fogatlannak. A szívem egy szívtelennek. A hajam egy kopasznak. (...) Ha ennyire oda tudnám magamat adni, még akkor sem mondhatnám magamat önzetlennek, tudom. Szép Ernő
9. Itt ül az idő a nyakamon, kifogy az út a lábam alól. Akkor is megyek, ha nem akarok, ha nem kísér senki utamon. Arcom mossa eső és szárítja a szél, az ember mindig jobbat remél, porból lettem, s porrá leszek, félek, hogy a ködbe veszek. Bikini
10. Az ember rosszkedvû lesz az ilyen időben. Nincs más, csak a köd. Még a tekintet is megcsúszik, mert nincs mibe kapaszkodjék. Robert Seethaler