Megyek most az úton, látod, dagasztóban élek. Házi lélek sül a testben, megeszik, ha kész lesz. Itt pult fölött hajolva meghízott önérzet, Nem hiszem el senkinek, hogy épp csak ennyit érek.

Kapcsolódó idézetek

1. A szárítókötél nem tart meg senkit, Akik kapaszkodnak, markolják a semmit. A belső idegek kiürülnek reggel, Ahogy álomból fölébredve tanulod a tested. Igazságos lógás, idétlen tervek, Valaki titkos kézzel teregeti a percet. Nem számít, honnan jöttél, nem érdekes, merre, Csak 21 gramm, ennyit nyom a lelked. Szabó Balázs Bandája
2. Ami földi, terhemre van. Végtelenül terhemre. Semmi sem kínoz jobban, mint testi szükségletem: a meleg szoba, a ruha, az étel, főként az étel, az éhség. Nehéz rabság. A test rabjának lenni. Hamvas Béla
3. A fogyókúra újrakezdését folyamatosan halogatja az ember. Van egy olyan fázis, hogy ezt még le lehet farigcsálni. Aztán jönnek a különböző fázisok, mint a gyásznál. "Egy kicsit most elengedtem, de ennyi nekem még jár." Aztán látod, hogy ismét feljött pár kiló. Végül van egy holtpont, amikor már kvázi majdnem hogy megbékélsz ezzel. Hogy ez van. Valószínûleg az Úr, a világ úgy akarta, hogy én dagadt legyek. És nem fogok szenvedni egész életemben. És akkor visszajön a többi is. Dombóvári István
4. A súlyos szellemi feszültségben lévő ember éppenséggel nem akkor tesz olyat, amit korábban sose tett, amikor fel van dúlva. Reflexei a legkisebb ellenállás vonalán haladnak. Meglehet, hogy izgatott állapotban valaki pizsamában jön vacsorázni - de az a saját pizsamája lesz, és nem valaki másé. Agatha Christie
5. Lépteim hordják az évek súlyát, szívem már tudja, mit szemem nem lát. Hajnalon, nappalon, éjszakán át, megyek csak egyre tovább... mindenen át.
6. Nem alkuszom meg többé! Az ember éljen olyan életet, amely méltó önmagához, a vágyaihoz... Eddig mindent csak jobb híján tettem, rossz szájízzel, tengődve. De most belekóstoltam abba a határtalan érzésbe, hogy élek. Érzem, hogy élek. És nem adom fel, így akarok most már élni, mindig. Ha belebukom, szörnyû lesz, de akkor is elmondhatom legalább, hogy megpróbáltam.
7. Valami hajszol engem. Mintha mindig elszalasztanék valamit. Utánakapok, megszerzem, és akkor kiderül, hogy nem volt semmi. És én megint másvalami után kapkodok. Előre tudom, hogy ugyanúgy végződik majd az is, mint a másik, de nem bírom kihagyni. Hajszol, üldöz, aztán egy ideig elfoglal, de megint csak elhagy, és marad az üresség; olyan ez, mint az éhség, mindig újra elfog. Erich Maria Remarque
8. Éjjel a nagy csöndben kilopóztam, a lépcsőkön valahogy leosontam, fogtam végig a korlátot, hozzám értek a hiányok: (...) A hiányok azóta bennem csak gyûlnek, napközben szundítnak, éjjel ébren ülnek. Cseh Katalin
9. Elfáradtam. A léleknek lennének még céljai, de a test már végképp erőtlen. Szilvási Lajos
10. Honvágyam van egy olyan hely után, ami talán nem is létezik. Ahol a szívem csordultig megtelik. A testem kényeztetik. A lelkem megértik. Szőcs Henriette