Mennyi elfelejtett jó? S mennyi el nem mondott szó? Amit csak most látok, Amit csak most bánok, Hogy sosem mondtam el!

Kapcsolódó idézetek

1. Annyi mindent kéne még elmondanom, S ha nem teszem, talán nem is lesz rá alkalom, Hogy elmeséljem, milyen jó, hogy itt vagyunk, S mint a régi jó barátok, egyet mondunk s egyet gondolunk.
2. Mennyi könyvet olvastam és mennyi eleven emberrel nem beszéltem! Hiszen az is olvasmány, ha hangos szavak sorakoznak előttem. Mennyi embert, mennyi életet nem olvasok! Ezek az emberbőrbe kötött könyvek, amelyeket fel se nyitottam, ezek el fognak veszni, ezeket elmulasztottam örökre, mert ezek csak egyetlenegy példányban jelentek meg. Szép Ernő
3. Sok mindent elfelejtettem, amiről azt hittem, hogy tudom, és sok mindent megtanultam, amit már elfelejtettem. Sok mindent látok, ami messze van, és sok mindent nem, ami itt van a szemem előtt.
4. Eszembe jut, amit felejtett, Fölemelem, amit elejtett, Megőrzöm, amit eltapos, Vigasztalom, ha bánatos, Nem búsitom, mikor nevet, Azt emlitem, akit szeret. Ignotus
5. Már énnékem bizony nem kenyerem a bánat: Csak úgy nyelem le, ha alapos oka támad, S még ha száz oka is majd kiszúrja szemem, Én bizony úgy teszek, hogy észre sem veszem. Moliére
6. Ami volt, elmúlt, mégis soha nem feledtem, Csak a pillanatért élek, a tetteim nem félem. Ha pedig mennem kell, már tudom, hogy megtettem és éltem, Szerettem és gyûlöltem, győztem és hibáztam, Megtaláltam önmagamat minden egyes hibámban.
7. Vannak dolgok az életben, amik csak egyszer történnek meg veled, aztán elmúlnak. Nem akarom többé megbánni, hogy valamit kihagyok - bármi legyen is az.
8. Rád vágyik vissza minden örömöm. A legnagyobbat neked köszönöm, s hogy nem még többet, csak az én bünöm. Alkalom voltál, hogy boldog legyek. Alkalom, hogy meg ne becsüljelek. Alkalom, hogy sose felejtselek. Szabó Lőrinc
9. Egy emlék tőlem vagy inkább rólam, Mi történt, nem kell, hogy mondjam. Nem kell, mert elárulnak szemeim, Tudod jól, őszinték a szavaim.
10. Egy sort sem kapok tőle, hogy megkönnyítené az életemet! Majd belehalok már; minden pillanatban azokra a szavaira kell gondolnom, amelyeknek a legjobban örültem; addig ismételgettem magamban, hogy végül már azt sem tudom, csakugyan mondta-e őket. Francois Mauriac