Ugrás a tartalomra
Mennyi közös van bennem és a cigarettában. Mindketten pillanatnyi mámort ígérünk, és bódító az ízünk, de túl gyorsan kiégünk és elfogyunk. Noha az elején én is, a cigaretta is élvezetesek vagyunk, a rossz utóízen kívül semmi sem marad utánunk. Talán csak a bûntudat.
Kapcsolódó idézetek
-
A bûntudat olyan, mint amikor elcsapjuk a hasunkat. Többször nem fordul elő! Ezt ígérgetjük. Aztán elmúlik a fájdalom, és újra megéhezünk.
-
A kövérséggel (...) ugyanúgy vagyunk, mint a dohányzással, hogy egész egyszerûen nem mérjük fel azokat a károkat, amiket okozni képes. Rajta a dobozon, hogy "meghalsz, genya!" Elfordítod, kiveszed, és már gyújtod is meg.
Dombóvári István
-
A cigarettával a következőket tudatod a környezeteddel: "Fütyülök rátok, érdekel is engem, kaptok-e levegőt vagy sem! Tőlem megfulladhattok, én akkor is rágyújtok!" Nem valami udvarias szokás ez a dohányzás. Az ember ne tegyen ilyet a barátaival!
Richard Bach
-
Apádnak is az a rohadt cigaretta. De hát honnan tudhatta volna? Hogy melyik legyen az utolsó szál? Te tudnád? Mert az nem úgy megy, hogy ezt még elszívom, de a következő, az már a méreg. Mind az.
Hartay Csaba
-
Nem vagyunk egyformák. Ami egyikünknek mûködik, lehet, hogy másikunknak ártalmas. Ahogy mondani szokták, ami az egyik embernek étel, a másiknak méreg.
Julian Brass
-
Olyanok vagyunk egymásnak, mint a cigi: részegen elszívsz egy szálat, mert azt hiszed, belefér, és hipp-hopp, heti egy karton elfogy.
-
A bûntudatról nem tudunk semmi bizonyosat, csakis annyit, hogy végtelenül legyengít. Annyira, hogy nincs erőnk ökölbe szorítani a kezünket, lehunyni a pillánkat. Nincs erőnk öklendezni, nincs erőnk kihányni a bûnt magunkból, nincs erőnk arra se, hogy szappannal mossuk testünkről a sárt. A bûnt kéne ilyenkor megtalálni, nincs is olyan mélyen, de gyengék vagyunk, s ha elérnénk, sem tudnánk megmarkolni.
Cserna-Szabó András
-
Egy szerelmet újból lángra éleszteni annyi, mint egy kialudt cigarettára újra rágyújtani. A dohány méreggé változik. A szerelem is.
-
Már így is érzem, hogy reggel iszonyúan zavarban leszek, és bûntudatom lesz. (...) Ám ma este annyira jól esik rossznak lenni. Ma este valahogy minden annyira elkerülhetetlennek tûnik.
Lauren Graham
-
Van egy mindenkivel közös vonásunk, mégpedig az, hogy szépen sorban mindnyájan elhamvadunk. A tûz azonban továbbég, és ugyanolyan erővel szórja szét a parazsait, mint azelőtt. Tulajdonképpen örülök, hogy ez a parázsözön sokáig szikrázik majd azután is, hogy az én időm lejárt.
Jostein Gaarder