Mercier gondolatai azért voltak különösek, mert mindenütt ugyanaz a hullámzás lüktetett bennük, és változatlanul egyazon szirtes pontokon törtek meg, bármely ponton is került e világba az ember. Nem gondolatok voltak ezek, hanem inkább egyfajta zavaros és szomorú álomképek, amelyekben múlt és jövő roppant kellemetlen módon keveredik, a jelen pedig az örökös fuldokló szerepét játssza.

Kapcsolódó idézetek

1. A múlt is bizonytalanná vált, és azóta is cseppfolyós, villódzó, néha szemrehányóan, néha szivárványosan remegő minden. Galgóczi Erzsébet
2. A múlt csak többé-kevésbé megbízhatatlan emlékképeinkben él, a jövőt tekint­ve csupán bizonytalan következtetéseket tehetünk, a jelen pedig a kettő határán örökké változó, elillanó pillanat. Ponori Thewrewk Aurél
3. Mintha bekéredzkedett volna valami alaktalan, szürke vigasztalanság, valami, ami a bánatnál is szomorúbb - egy távoli, névtelen emlék, szélfújta, végtelen hullám, hogy visszakövetelje, amit kivetett egykor egy elfelejtett szigeten - a parányi emberséget, fényt és eszmét. Erich Maria Remarque
4. A múlt bizonytalan. Olyan, mint egy film a régi időkből. Még csak azt sem veheted biztosra, hogy amire emlékszel, az tényleg megtörtént veled.
5. Valami baj volt a világgal, az élettel. Valami sötét, félelmes árnyék feküdt rá mindenre, mint valami eloszlani nem akaró köd. És egyre sûrûbb lett. Margaret Mitchell
6. Egyre zavaróbbnak érezte, ahogyan ezek az emlékek folyamatosan a felszínre törtek. Mintha a múlt sohasem ért volna véget, mintha az idő végtelenbe nyúló tornyának emeletén továbbra is minden újra meg újra megtörténne. Stephen King
7. Eszembe jut a kifejezés, miszerint "örökkön-örökké", hogy mennyivel több dolog halott, mint amennyi élő, és hogy mindenütt kísértetek vesznek körül bennünket. Ennek vigasztalónak kellene lennie, de mégsem az.
8. Az álmok teli vannak szellemekkel! Álmokból, halott álmokból, elveszett álmokból, rossz álmokból születettek, álmokból, amelyek szûk kis körökben járnak körbe-körbe, külön csapást vágnak maguknak a világ szövetében, és nem tágítanak belőle. Mark Lawrence
9. Szédítő szemei voltak, akár a tenger hullámai, az ember minden vágya, hogy belevesse magát, aztán vagy a habok hátára kél, és elúszik a végtelenbe, vagy a mélybe ragadja az örvény, és vége! Laurell Kaye Hamilton
10. A múlt mindig szép. A jelen mindig sivár. A jövő mindig titokzatos. Benyák Zoltán