Ugrás a tartalomra
Mert ez a gyönyörû asszony félt a nőktől, és mindenütt őket látta. Soha egyetlenegy sem kerülte el a figyelmét. Felfedezte őket Klíma hangjában, ahogy üdvözölte őt, mikor megjött. Kiérezte őket öltönyének az illatából. (...) De ha már ennyire rettegett a nők álnok világától, nem találhatott volna vigaszt a férfiakéban? Nemigen. A féltékenységnek megvan az a figyelemre méltó tulajdonsága, hogy éles sugaraival kizárólag azt az egyetlent világítja meg, míg az összes többi egyetlen sötét tömbbé olvad össze a háttérben. Így Kamila is e gyötrő sugarak fényétől hipnotizáltan csak egyetlen férfit látott az egész világból: a férjét.
Kapcsolódó idézetek
-
Nézte a vele szemben ülő, mindegyre vonzóbbnak tetsző férfit, s annak cirógató, dédelgető, leruhátlanító tekintete láttán valamennyi pórusa, hajlata, zegzuga, sejtje felparázslott. Ezen újszerû érzékleteinek ősereje, hevessége mélységesen meglepte. Ez idáig kételkedett a szenvedelem-ábrázolások valószerûségében, melyek azt állították, hogy nem fikció, nem fantasztikum az ilyenféle taglózó hatású, teljességgel leküzdhetetlen, emésztő-gyönyörködtető, halálos vonzalom!
Vavyan Fable
-
Szomjazott a nőre, akit csak sejtett, s akinek minden jót és gyengédséget kell kiváltania lelkének mélyéből, a nőre, aki bizonyára kezén, mosolyán és hangjában hozza el neki a világ minden ragyogását és fényességét.
-
Arra gondolt, hogy hányszor gyötörte a szenvedély, hány és hány éjszakát forgolódott álmatlanul, várva egy telefonhívást, ami nem jött, hány romantikus hétvégét töltött el úgy, hogy a következő héten nem volt folytatás, hányszor nézegetett aggódó tekintettel mindenfelé egy-egy buliban, hányszor örült egy-egy hódításnak, ami az önbizalmát növelte, hányszor kínozta a magány, amikor szentül hitte, hogy egyik vagy másik barátnőjének a fiúja az egyetlen a világon, aki őt boldoggá tudná tenni. Mindez része volt a világának - és az általa ismert összes ember világának. Ez volt a szerelem, és az emberek az idők kezdete óta így keresték a Másik Felüket: szemekbe nézve, a csillogást és a vágyat kutatva.
Paulo Coelho
-
Először is az asszony befolyása olyan, mint a levegőé, mert mindenütt jelen van, és mégis láthatatlan. Nincs mód kivédeni vagy kikerülni. Áthatol minden óvatossági rendszabályon, és úgy hat a szeretett férfira, mint klíma a növényzetre.
José Ortega y Gasset
-
Egyszerûen mindent szeretett rajta. Elsősorban egyéniségének azt az oldalát, amelyet előző nap ismert meg. A szenvedélyességét. A gyöngédségét és a sebezhetőségét. Ahogy élvezte az érintéseket, és ahogy viszonozta őket.
-
Arra gondolt, hogy nincs erő hatalmasabb, nincs szenvedély pusztítóbb, nincs szerelem tisztább, nagyszerûbb, mint az övék. Minden asszony hazudik, amikor azt mondja: ellobban a szenvedély, megcsúnyul a szerelem néhány együtt töltött év után. Nem pusztulhat el! Jelképpé vált a számára ez a közös szemlélődés. Kiemelkedtek a hétköznapok szürkeségéből, a dolgok fölé kerültek. Föntről olyan szokatlannak tûnt minden: a házak, az emberek, az utcai nyüzsgés. Aprónak, jelentéktelennek. Az emberek értelmetlenül szaladgáltak, tele voltak nyugtalansággal, feszültséggel. Hiányzik belőlük a bizonyosság. Nem valamilyen vallásos kötődésre gondolt, hanem a szerelem nyújtotta biztonságérzetre.
Nagy István Attila
-
A veszély és a kiismerhetetlen vonzza a nőket. A legtöbb férfi nevetségessé teszi magát, magamutogató módon igyekeznek fitogtatni az erejüket. Sokkal izgatóbb egy titokzatos idegen, akinek perzsel a tekintete.
Lakatos Levente
-
Erős a vágy, hogy az ember mindent magába szippantson, amire a szeretett nő ránézett, hogy semmit se felejtsen el, egyetlen momentumát sem ennek a világnak, amely egyszeriben az ő, a szeretett nő világa is lett, áttetsző, tiszta, kiismerhetetlen.
Bernlef
-
Mindig irigykedik egymásra a két nem, a nappal és az éjszaka, a jó és a rossz, ettől olyan fantasztikus az egész! Minden szeretet más, csak a gyûlöletek egyformák.
Vavyan Fable
-
Az a férfi, akit pusztán külső érdekek által lehetett meghódítani, nem képes boldoggá tenni egy nőt; (...) az ily módon meghódított férj szerelme csak olyan, mint az a szín, mely a ruhakelméket széppé teszi: lekopik, magunk sem tudjuk, mitől, ellensége minden szellő, minden napsugár.
Kánya Emília