Mert látod, nem vigyáztál, álmodban elaludtál, halálodban maradtál, minket magunkra hagytál.

Kapcsolódó idézetek

1. Estente meghalunk az ágyba, s reggelre már mások vagyunk. Mind változunk zokogva, vágyva és nem találjuk - önmagunk. Kosztolányi Dezső
2. Nem gondozzuk az adottságainkat, márpedig amit nem gondozol, elaszik és elhal. Mary E. Pearson
3. Az éjszaka sötét és hosszú, megfoszt bennünket az értelmünktől. Jón Kalman Stefánsson
4. Kicsúszott alólam a föld és az égbolt, minden, mi te voltál, mert te fényévekre tőlem elhajoltál, s nem maradt belőled semmi más: a vágyam, mit itt hagytál nekem illatban, ágyban.
5. Ha feladod az álmod, belehalsz.
6. Álmodtunk egy öregkort, csodásat és szépet, de a kegyetlen halál mindent összetépett. Csoda volt, hogy éltél, és bennünket szerettél, nekünk nem is haltál meg, csak álmodni mentél. Egy reményünk van, mi éltet és vezet, hogy egyszer majd találkozunk veled.
7. Mind egyedül halunk meg, nem? Akiket szeretünk, nem tarthatnak velünk.
8. Megálmodhatunk bármit, a végén mégis magányosan ébredünk.
9. Ha nincs békénk, az azért van, mert elfelejtettük, hogy egymáshoz tartozunk. Teréz anya
10. A jó nem tart sokáig, nem vettük észre jöttét, nem láttuk, amikor itt volt, csak a hiányára figyeltünk föl, amikor már elment. José Saramago