Estente meghalunk az ágyba, s reggelre már mások vagyunk. Mind változunk zokogva, vágyva és nem találjuk - önmagunk.

Kapcsolódó idézetek

1. Felébredek: nem az vagyok, ki voltam. Elalszom: holnap megint más leszek. De élve, holtan, utcán, kriptaboltban én emlékezem és én feledek. Weöres Sándor
2. Amikor reggel felébredek és amikor este lefekszem, a világ omlik rám attól, hogy máshol vagy. Alföldi Róbert
3. Minden este, mielőtt elalszom, azt kívánom, hogy az álmom valóra váljon. És minden reggel másra ébredek, és nem tudom meglátni a jövőt.
4. Minden este behunyjuk a szemünket, és elalszunk. Az emberek alig várják, hogy álomra hajtsák a fejüket. A halál sem több ennél. Semmivel sem rosszabb, csak a hiedelmeink sugallják, hogy másról is szól.
5. A szeretteink - és azok, akiket elveszítünk - megváltoztatnak bennünket. Soha nem azok vagyunk a történet elején, mint akik a végén leszünk. Jodi Lynn Picoult
6. Van abban valami, hogy az alvás édestestvére a halálnak. Mily könnyen há­nyattunk ébrenlétből álomba! Mily könnyel­mûen búcsúzunk fénytől és öntudattól! Michel de Montaigne
7. Meghalok majd, mielőtt felébrednék, Élettelenül fekve az ágyon, Nem marad más utánam, csak néhány emlék, Nem marad más, csak a hiányom. Tankcsapda
8. Lehet, hogy mindennap meghalunk. Lehet, hogy minden hajnalban újjászületünk, egy kicsit megváltozva, egy kicsivel odább az úton. S ha már elegendő nap áll közénk meg a közé, aki voltunk, akkor idegenek leszünk. Lehet, hogy ezzel jár, ha felnövünk. Mark Lawrence
9. Ébren fekszem, és félek, hogy eltûnsz és sosem térsz vissza. Ébren fekszem, és azokon a dolgokon rágódom, amelyekről félig-meddig tudok a jövőből. De teljes mértékben hiszem, hogy nekünk együtt kell lennünk. Audrey Niffenegger
10. Vannak éjszakák, amelyek után nevet kellene változtatni, olyannyira mások lettünk. Emil M. Cioran