Kereslek a nagy emberáradatban, Mely az utczák medrében kavarog, Kereslek, ûzlek lázzal, szakadatlan, Mint a futó hab a futó habot; Ki nem fáradva, soha nem pihenve Siklom keresztül az örvényeken, Csak egy a czél: eljutni közeledbe, Csak egy a hit: hogy megjelensz nekem.

Kapcsolódó idézetek

1. Képzeld, hogy futok szemben a széllel, Kereslek szenvedéllyel, Ábrándozom nappal és éjjel. Várlak, csukott szemmel is látlak, Az arcod, a szemed, a vállad, Ábrándozom, hogy megtalállak. Dobrády Ákos
2. Mert sehol se vagy, mindenütt kereslek, nap, rét, tó, felhő, száz táj a ruhád, mindig mutat valahol a világ s mindig elkap, bár kereső szememnek tévedései is hozzád vezetnek. Szabó Lőrinc
3. Az embernek, mert célja nagy, Hát kell a másik ember, Csak szépen összefogva hat; Sok víz hajtja a malmokat, Sok cseppből áll a tenger. Friedrich Schiller
4. Keresd hát láthatatlan barátok szellőtől kavart nyomát, fény jelbeszédét, csillanó lidércfutását. Nincsenek közel. Nincsenek távol. Lelkedet várják. Szepes Mária
5. Annyi a vers, mint sétálóutcákon az ember. Jönnek, nyomulnak, lökdösődnek s falhoz szorítják nehéz szívem. Csoóri Sándor
6. Téged keresnek szemeim, Csak tégedet, szerelmem! S mindenkit látnak szemeim, Épen csak tégedet nem! Ne látnám többé a napot, eget, Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! Petőfi Sándor
7. Folyjon körül, velem, át rajtam az élet. Legyen élmény, hogy élek, remegjen, feszüljön, harsogjon, döngjön bennem. Életed add ennem, vizedet add innom, Uram, hadd járjam, osszam meg az élőkkel életed. Folk György
8. Eredj, ha gondolod, Hogy valahol, bárhol a nagy világon Könnyebb lesz majd a sorsot hordanod, Eredj... Szállj mint a fecske, délnek, Vagy északnak, mint a viharmadár, Magasából a mérhetetlen égnek Kémleld a pontot, Hol fészekrakó vágyaid kibontod. Eredj, ha tudsz. Eredj, ha hittelen Hiszed: a hontalanság odakünn Nem keserûbb, mint idebenn. Reményik Sándor
9. Ritmusod, bár messziről is, érzem, S a gondolat míg messze száll veled, A ritmus bennem versvirággá serken, Hogy megtalálja tiszta lelkedet. Wass Albert
10. Az emberek közt járni mily nehéz, S tettetni, hogy van bennem élet, S azokhoz szólni szenvedélyről és Vad vágyakról, kik még nem éltek. Alekszandr Blok