Ugrás a tartalomra
Mértéktelen, vak törekvésében, a többletmunkára irányuló olthatatlan farkasétvágyában a tőke átgázol a munkanap maximális korlátain - nemcsak az erkölcsi, hanem a tisztán fizikai korlátain is. Bitorolja a test növekedésére, fejlődésére és egészségének fenntartására szolgáló időt. Elrabolja a szabad levegő és a napfény fogyasztásához szükséges időt. Lecsipeget az étkezési időből, s azt, hacsak lehet bekebelezi magába a termelési folyamatba; úgyhogy a munkásnak, mint puszta termelési eszköznek, úgy adják a táplálékot, mint a kazánnak a szenet, a gépnek a zsírt vagy az olajat. Az életerő gyûjtésére, megújítására és felfrissítésére szolgáló egészséges alvást annyi óráig tartó dermedtségre redukálja, amennyit egy abszolút kimerült szervezet újjáéledése nélkülözhetetlenné tesz. Ahelyett, hogy a munkaerő normális fenntartása határozná meg a munkanap korlátját, itt, megfordítva, a naponta lehetséges legnagyobb munkaerőkifejtés - bármilyen betegesen erőltetett és kínos is az - határozza meg a munkás pihenőidejének korlátját. A tőkét nem érdekli a munkaerő élettartama.
Kapcsolódó idézetek
-
Az olyan tőke, amely nem teremt állandóan új és jobb munkaalkalmat, haszontalan, mint a homok. Az a tőke, amely a munkás életviszonyait állandóan nem javítja és napi munkabérét nem irányítja igazságosabban, voltaképpen eltévesztette hivatását. A tőke legfőbb célja nem az, hogy több pénzt teremtsen, hanem, hogy oda hasson, hogy a pénzt az élet megjobbításának szolgálatába állítsa.
Henry Ford
-
A túlóráról minden rosszat el lehet mondani. Azt, hogy gazdaságtalan, hogy a tervszerûtlenség, a szervezetlenség jellemző fokmérője, bérfeszültségeket szül, fárasztó, elveszi a pihenéstől, a mûvelődéstől az időt és így tovább. (...) A túlóra azonban úgy látszik, nem figyel oda a hadjáratra. Nem törődik azzal, hogy kígyót-békát kiabálnak rá. Él és virul.
-
A tőke (...) nincs tekintettel a munkás egészségére és élettartamára, hacsak a társadalom nem kényszeríti rá, hogy tekintettel legyen.
Karl Marx
-
A munka is csak egyvalamire jó: elmenekülni a mindennapi létből. Fiatalon fékevesztett fantáziával megálmodjuk, hogy mi mindent szeretnénk, aztán gályázni kezdünk érte. És lassan betévedünk az értelmetlen napi hajtás végeláthatatlan labirintusába. Majd megöregszünk, és tessék, ott a világmegváltó lelkünk egy förtelmes, vénséges testbe burkolva.
Nógrádi Gergely
-
Az ember az időt és a jelent nem ajándéknak érzi, hanem akadálynak, magában való értékét tagadja, megsemmisíti, gondolatban átugorja. A várakozás, amint mondják, unalmas, hosszúra nyújtja az időt. Éppúgy, sőt még inkább azonban azt is mondhatjuk, hogy megrövidíti, mert időtömegeket nyel el anélkül, hogy azokat önmagukért átélné, kihasználná. Úgy is mondhatnók, a várakozó, a csak várakozó olyan nagybélû falánkhoz hasonlatos, akinek emésztőtraktusa tömegesen hajtja át az ételt, anélkül, hogy tápláléktartamát feldolgozná, hasznosítaná. Tovább is mehetnénk és azt mondhatnók: ahogy az emésztetlen étel nem erősíti az embert, úgy a várakozással eltöltött idő nem öregíti. Igaz, hogy tiszta és vegyületlen várakozás a gyakorlatban nemigen fordul elő.
Thomas Mann
-
Mindenki meg akarja szolgálni azt, amit elsején kap, és olyan világnézeti elveket táplál, amelyek jövő havi fizetését is biztosítják. Nem munkából, hanem hazugságból élünk. Egyetlen ilyen lény merő jelenlétével ezer ember életét mérgezi meg.
Hamvas Béla
-
Az ember feláldozza az egészségét, hogy pénzt keressen. Aztán feláldozza a pénzét, hogy visszaszerezze az egészségét. És mivel olyan izgatott a jövőjével kapcsolatban, hogy elfelejti élvezni a jelent, az eredmény az, hogy nem él sem a jelenben, sem a jövőben; úgy él, mintha soha nem halna meg, és aztán úgy hal meg, hogy sohasem élt igazán.
-
Sok ember elvárja testétől, hogy az mûködjön, korlátlanul terhelhető legyen és öngyógyító ereje ne apadjon ki. Aki ezzel az öncsalással áltatja magát, veszélyesen él. Testünknek ugyanis ápolásra, gondozásra, elegendő edzésre és nyugodt pihenésre van szüksége. Nem ûzhetünk rablógazdálkodást az egészségünkkel.
-
Az élet farkastörvények alapján mûködik. Adunk és elveszünk. Aki igazán okos, az igyekszik a legkevesebbet adni, és mindent elvenni, ami csak kell neki. Aki erősebb, feljebb van, megöli és felfalja a gyengébbet. Világéletemben megvetettem a gyengeséget és a gyenge embereket. Az én szememben az életképtelen. Mihaszna. Csak terhére van a családjának, barátainak és a társadalomnak. Ahhoz, hogy életben maradhass, erősnek kell lenni, és mindenkin át kell gázolni. Érzelmek nélkül.
-
A pontosan körülhatárolt lehetőségek, az előre megírt, kiolvasható sors, a könnyen belátható, áttetsző foglalatba zárt jövő (...), mindez megöli az álmokat: csak azt akarhatjuk, amire képesek vagyunk. Ez a mértéktartás teszi az embert dühöngő őrültté, ez kelti föl a legtébolyultabb, rövid távú becsvágyat.
Jean-Paul Sartre