A munka is csak egyvalamire jó: elmenekülni a mindennapi létből. Fiatalon fékevesztett fantáziával megálmodjuk, hogy mi mindent szeretnénk, aztán gályázni kezdünk érte. És lassan betévedünk az értelmetlen napi hajtás végeláthatatlan labirintusába. Majd megöregszünk, és tessék, ott a világmegváltó lelkünk egy förtelmes, vénséges testbe burkolva.

Kapcsolódó idézetek

1. Ha a test elhasználódik, és az elme megfárad, a szervezet örvend a halálnak. Csakhogy nehéz fölfogni, hogyan örülhet valaki a halálnak, ha még fiatal és erős: így az emberek az elmúlást általában valamiféle fenyegető szörnyûségnek tekintik. Az értelem ugyanis, a maga anyagidegen módján a jövő felé fordul, s úgy véli, jó dolog egyre tovább és tovább haladni, akár a végtelenségig, ám eközben nem látja be, hogy önnön anyagi mivolta végül is elviselhetetlenül kimerítőnek fogja találni az egész folyamatot. Alan Watts
2. Szép lakást akarok, meg bájos ruhákat, moziba akarok járni, a legjobb mobillal telefonálni, megszerezni a jogosítványt, utazgatni szerte a világon. Ezért dolgozom, és ezért kell kihoznom magamból a legtöbbet. És ha így fogom fel, a munka nem szórakozás? Ennek kéne motiválnia, de ehelyett csupán azon meditálok, hogy mire vágyom.
3. Minden irányból remek tanácsokat kapunk, hogyan javítsuk az életünket: keressünk értelmes munkát, végezzük el ezt a nagyszerû edzést, menjünk ki a természetbe, kezdjünk el egy hobbit, csatlakozzunk egy klubhoz, járuljunk hozzá egy jótékony ügyhöz, tanuljunk új készségeket, szórakozzunk a barátainkkal és így tovább. És mindezek a tevékenységek mélyen kielégítőek lehetnek, ha azért végezzük őket, mert valóban fontosak és értelmesek számunkra. De ha ezeket a tevékenységeket elsősorban azért végezzük, hogy elmeneküljünk a kellemetlen gondolatok és érzések elől, akkor jó eséllyel nem lesznek túl kifizetődőek. Miért nem? Mert nehéz élvezni azt, amit csinálunk, miközben keményen próbálunk elmenekülni valami elől, ami fenyeget. Russ Harris
4. Valamennyien képzelődünk, aztán leéljük az életünket úgy, hogy a terveink szépen hozzánk öregednek. És az egészből csak annyi lesz, hogy a múltat szépítjük vele.
5. Mindig csábító a gondolat, hogy minden jól menne, s az élet tökéletes lenne, ha megváltoznának a körülmények. Ám minél többet álmodozunk és elvágyakozunk, annál kisebb figyelem jut a munkára itt és most.
6. Dolgozunk, hogy elérjünk egy célt, fáradunk és küszködünk, hogy módunk legyen bizonyos szórakozásra és elfoglaltságra, és aztán rájövünk, hogy végre is a régi, munkás napokra, a régi foglalatosságokra vágyunk, amelyekről azt hittük, boldogan hagytuk oda őket. Agatha Christie
7. A munka, a feladatok sokasága egyes pszichiáterek szerint nagyon jó terápia, ha képtelenek vagyunk úrrá lenni gondjainkon, vagy mert nem érzünk magunkban elegendő erőt, hogy megoldjuk és túllépjünk rajtuk. Jó lenne, ha a lélekbúvárok kiegészítenék e sarkalatos teóriát azzal, hogy a munkába menekülés csupán bizonyos esetekben segít. Egyszer minden munka befejeződik, s az ember megint magára marad a gondokkal, amelyek elől megpróbált elmenekülni. Marta Rovira
8. Az unalom nem csak unalmas, egyenesen rémisztő. Rákényszerít bennünket, hogy nagyobb kérdéseken agyaljunk, olyasmin, hogy minek mi az értelme, mi a célja. Ugyanakkor az unalom remek lehetőség új dolgok felfedezésére is. Az unalom teremti meg azt a teret, amelyben új gondolatok megszülethetnek. Unalom nélkül mást se teszünk, csak reagálunk a minket körülvevő ingerekre ahelyett, hogy valóban belemerülnénk az élményekbe. Anna Lembke
9. A fiatalság nem életkor, inkább lelkiállapot: akaraterő, képzelőerő, heves érzelmek, a bátorság uralma a gyávaság fölött, amikor a kalandvágy legyőzi a kényelemszeretetet. Attól még nem öreg valaki, hogy megélt valahány évet. Öregedni annyi, mint lemondani az álmainkról. Az évek ráncossá teszik a bőrt, a lelkesedés hiánya pedig a lelket.
10. Életünknek nagy része értelmetlen, önmagát megsemmisítő ingadozás és hiábavalóság; káosszal küszködünk kívül és belül; és mégis hisszük, hogy van bennünk valami életbevágóan fontos és jelentőségteljes, csak tudnunk kellene olvasni a tulajdon lelkünkben. Érteni akarunk, fel akarjuk fogni a múló dolgok értékét és perspektíváját, hogy így kiemelhessük a fejünket a napi körülmények örvényéből. Will Durant