Ugrás a tartalomra
Mi a jó színész és a rossz színész közti különbség? Ha a rossz felmegy a színpadra, nem történik semmi. Aztán bejön a jó, és vele együtt egy egész világ.
Kapcsolódó idézetek
-
Ha nem a tévében vagy egy filmben áll színpadra, a színésznek nincs lehetősége megállni, és újra előadni az elrontott sort vagy jelenetet, nincs biztonsági háló. A színházi előadás ettől lesz igazán izgalmas.
-
A színész egyik nap tündér lehet, a másik nap gonosztevő. Egy estére az egész világ ura lehet, a következő este pedig egyszerû szolga. A színpadon mindig a saját életünkből indulunk ki, abból építkezünk, ugyanakkor felszabadító, hogy elrejtőzhetünk egy szerep mögé. De minden szerep igazságát meg kell találni a hiteles játékhoz.
Halász Judit
-
Minden színész főszerepeket akar játszani, ha azonban szakmailag igazán jó helyzetben van az ember, a lényeg az, hogy olyan szerepeket kapjon, amelyek örömet tudnak okozni. A jó szerep pedig nem feltétlenül főszerep!
-
Nincsenek jófiúk. (...) Csak rosszfiúk vannak. Mindössze annyi a különbség, hogy egyesek jobban játsszák a szerepeiket, mint mások.
-
Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.
William Shakespeare
-
Színház az egész világ,
És színész benne minden férfi és nő:
Fellép és lelép: s mindenkit sok szerep vár
Életében.
William Shakespeare
-
Ha jó a színészi játék, akkor minden izgalmas, legyen szó vígjátékról vagy drámai történésekről.
-
Az ember jól-rosszul mégiscsak végigjátssza a maga vállalta szerepeket mind sorjában. Csakhogy nem, mint a színpadi, csinált történetekben, egy fő személy szándéka után igazodik a többieké; a valóságban mindenki külön fő személy önmagának, és senki sem vállal mellékes szerepet; magáért magának játszik.
Kaffka Margit
-
A jó színház olyan, ami után a néző változni tud. (...) És milyen egy jó találkozás egy másik emberrel? Ami után én vagy ő változni tudunk.
Vecsei H. Miklós
-
Egy jó színházi előadás esetében a színészek úgy tesznek, mintha előadás közben jutnának eszükbe a mondatok, mintha minden akkor és ott, spontán történne meg velük, és ha ezt jól és hihetően csinálják, akkor a néző is úgy tesz, mintha elhinné. Van egyfajta cinkos hazugságjáték köztük.