Mi a szerelem? (...) Mintha az ember egész életén át sötétben és szennyben gázolt volna, és akkor egyszerre csak áttör egy függönyön, és megpillant maga előtt egy napfényben fürdő völgyet, és tudja, hogy új világ és új élet kezdődik a számára, mostantól fogva mindörökké.

Kapcsolódó idézetek

1. Nem csak a sötétség és a kétségbeesés, hanem a remény és a boldogság is egyik pillanatról a másikra beköszönthet bárki életébe. Az ember egy szemvillanás alatt a fényben találhatja magát, és váratlanul hinni kezd abban, hogy a szerelem mindent legyőz.
2. A szerelem törékeny és mulandó érzés csupán, két ember egymásra találása, összekapcsolódása és meg nem szakadó párbeszéde egy harmadik tárgyról: a világnak e kapcsolatban létrejött teljességéről - de mulandóságának reszketegségében, e folytonosan vibráló gyertyafényben mégis minden pillanatában elmúlhatatlanul örök. Zuhatag, mely magával sodorja életünket, folyam, áradás a kezdettől az elmúlásig, de benne az idő gömbölyû cseppekké válik, minden pillanat önmagába fordult kör, szivárványos buborék, mely magába zárja a világot, és gyöngy is, melyet a világ izzad ki magából; gyönggyé lett verejték a világ bőrén, a szenvedés verítéke, hiszen a szerelem mindig szenvedés, boldogsága is az: a túlfokozottság szenvedése, az élet átemelése a lét közegébe. Beney Zsuzsa
3. A szerelem olyan, mint egy vulkán, mint egy kirobbanó nap. (...) A szerelem állapotában a lélek éberré válik, és tudóvá válik, és látóvá válik, de csak akkor, hogyha ezen a százezer fokos intenzitáson ég. Müller Péter
4. Emlékszem, milyen volt először szerelmesnek lenni. Fiatalnak, félelmet nem ismerőnek... amikor a jövő a szivárvány színeiben pompázik előtted, minden ragyogó, és minden lehetetlen dolog hirtelen lehetségessé válik. Amikor az ember legyőzhetetlennek érzi magát.
5. A szerelem olyan, mint egy nyári fergeteg, az epedő vágyak sötét felhői, a cikázó villámok, az eget-földet rázó csattanás, a zuhogó eső s végül ismét mosolygó napsugár: ez üdíti és tisztítja ez élet unalmas, de üdvös formaságait, s elhiheti velünk, hogy soha sem ezelőtt sem azután nem lesz többé oly vihar, mint az éppen elmúlt. Marie Corelli
6. Szerelem! (...) Minden titokzatos benne: ahogy megjön, ahogy kifejlődik, s ahogy eltûnik. Van úgy, hogy hirtelen jelenik meg, kétséget nem ismerve, örömtől sugározva, mint a nappal, máskor parázslik, mint a tûz a hamu alatt, s fellángolva csap be a lélekbe, mikor ott már minden elpusztult. Ivan Szergejevics Turgenyev
7. A szerelem az, amikor két ember valami mély és maradandó érzelmen osztozik. Elvetnek mindenki mást, és csak azt keresik, kit jóban-rosszban egy életre kiválasztottak, és egymás mellett maradnak, míg a halál el nem választja őket.
8. A szerelem azt jelenti, hogy rátalálsz valami annyira nagyszerûre, annyira szükségesre, hogy az fontosabbá válik, mint a saját céljaid, mint a saját életed. Nem azért, mert anélkül nincs értelme az életednek, hanem mert egy olyan értelmet ad az életednek, amellyel az nem bírt addig. Dan Wells
9. A szerelem (...) olyan, mint a felhők az égen, mielőtt előbújik a nap. Nem érintheted meg őket, jól tudod, de érzed az eső illatát, a virágok és a szomjas föld örömét egy forró nap után. A szerelmet sem tudod megérinteni, de érzed a boldogságot, amely mindent áthat. Anne Sullivan Macy
10. A szerelem elhomályosítja az ember látását - de miután elmúlik, tisztábban lát, mint valaha. Olyan, mint az apály idején visszahúzódó víz, megmutat mindent, amit elhajítottak és a mélybe süllyesztettek: törött üvegeket, régi kesztyûket, rozsdás üdítősdobozokat, megrágott haldarabokat, csontokat. Margaret Eleanor Atwood