Mi, fogyasztók vagyunk az életszínvonal-megszállottság melléktermékei. Bûnözés, éhezés, szegénység? Ezekkel nem törődünk. Mi izgat minket? A színes magazinok, televízió, az 500 csatorna, egy név az alsógatyánkon.

Kapcsolódó idézetek

1. Minél többet tévéznek az emberek, annál többet költenek, és annál elégedetlenebbek a saját helyzetükkel. Azaz semmi nem változik, de mire felállsz a hétvégén a kanapéról, kicsit kevesebb pénzed lesz, és még nyomorultabbul is érzed magad. A helyzet az, hogy a legtöbb dolog, amitől bizonyítottan jobban leszünk, ingyen van, de legalábbis nem lehet nagyüzemileg gyártani.
2. Az emberek sajnos a mindennapi létezésharcokba belefáradva a tévé elé zuhannak és mindent elfogadnak, ami onnan ömlik. Fásultak, fáradtak gondolkozni és választani.
3. Nem csupán a megevett ételek miatt vagyunk ultrafeldolgozott emberek. Számos más terméket és szolgáltatást is vásárolunk, amiket úgy alakítottak ki, hogy túl sokat fogyasszunk belőlük. Ezek közé tartoznak a telefonjaink és az applikációink, a ruháink, a közösségi médiánk, a játékaink és a televíziónk. Néha úgy érezhetjük, hogy többet vesznek el tőlünk, mint amennyit adnak nekünk. A növekedés követelménye és annak testünkre, illetve bolygónkra gyakorolt ártalmas hatásai már annyira beépültek világunk alapvető struktúrájába, hogy majdnem láthatatlanok.
4. Megszüntettük a rabszolgaságot, s ugyanakkor rabszolgákká váltunk! Ma nincsenek ugyan fejvadászok és földesurak, de vannak modem rabszolgatartók! Például a televízió, tv nélkül nem tudunk élni. Minden este szükségünk van a papucsmozira. Rettenetesen bosszantó, ha a legjobb sorozat közepén becsönget hozzánk egy ismerős.
5. Az ember boldogsága ma abból áll, hogy "szórakozik". Szórakozása a kielégülés, amit abban talál, hogy elfogyaszt és "betermel" árut, látványt, ételt, italt, cigarettát, embereket, előadásokat, könyveket, filmeket, mindent elfogyaszt, bekebelez. Az egész világ egyetlen nagy tárgya étvágyunknak: egy nagy alma, egy nagy üveg, egy nagy mell; mi vagyunk az örök csecsszopók, az örök várományosok, a reményteljesek - és az örök csalódottak. Egyebet sem tudunk, mint venni és kapni, cserélni és fogyasztani; minden, az anyagi és szellemi tárgyak egyaránt, adásvétel és fogyasztás tárgyává lettek. Erich Fromm
6. A pénz által gerjesztett növekedés-megszállottság csapdájába esve kényszeresen egyre olcsóbb és csúnyább dolgokat termelünk, melyekre nincs is szükségünk, miközben szenvedünk a gyönyörû, egyedi, személyes és élő dolgok hiányától. Cserébe ez a hiányérzet folyamatos fogyasztást generál, kétségbeesetten próbáljuk valamivel kitölteni a kapcsolataitól megfosztott anyagi környezetben levő ûrt. Charles Eisenstein
7. Mi a célja ennek a technológiai fejlődésnek? Mit gondolunk, milyen magasabb célt szolgál? Bizonyára nem célja a családjaink integritása vagy boldogsága, amelyet az oktatási rendszernek, a televíziónak és a fogyasztói gazdaságnak rendeltünk alá. És nem lehet a közösségünk integritása vagy egészsége, amelyet még kevésbé becsülünk meg, mint a családunkat. Sem a hazaszeretet, hiszen sokkal jobban aggódunk a zászló, mint a föld meggyalázása miatt. Wendell Berry
8. Reklámok parancsára kocsikra gyûjtünk, melózunk, hogy legyen pénzünk a sok felesleges cuccra. A történelem zabigyerekei vagyunk. Nincs se célunk, se helyünk. Nincs világháborúnk, se válságunk. A mi háborúnk szellemi háború, a mi válságunk az életünk. A tévé elhitette velünk, hogy egy szép napon milliomosok, filmcsillagok és rocksztárok leszünk. Pedig nem leszünk. Erre lassan rádöbbenünk, és nagyon-nagyon berágunk.
9. Sokkal inkább megbecsüljük, ha tudjuk hová tenni az életünket. Ha el tudjuk helyezni magunkat egy széles skálán, ha nem csak óriásplakátok, olimpiák és szögesdrótkerítések mellett, esetleg épp ellenük háborogva, és száraz, átélhetetlen számok (kávéstatisztikák és GDP tizedszázalékok) leegyszerûsítésében éljük meg az életünket. Ha egyáltalán megéljük, és nem csak át(éljük). Frei Tamás
10. A világ megváltozott, kölcsönösen függünk egymástól, és az önálló élet mûvészete régen feledésbe merült. Nézzünk körül az otthonunkban! Hány olyan tárgyat, eszközt találunk, amelyet tíz, ötven vagy akár száz mérföldes körzeten belül gyártottak? Az életmódunk, a föld leggazdagabb fejlett országának életmódja, szállítás és kommunikáció bonyolult hálózata révén képes csak létezni. Ha ezt a hálózatot megszüntetjük, az életszínvonalunk visszazuhan a középkori Európáéhoz hasonló szintre. Max Brooks