Ugrás a tartalomra
Mi nem nézünk. Mi nem látunk. Több millió kilométert vagyunk képesek utazni, keressük a még felfedezetlen területeket anélkül, hogy egyetlenegyszer is bepillantanánk a saját koponyánkba, holott minden bizonnyal van annyira idegen és csodás, mint az univerzum bármilyen fellelhető világa. Kíváncsiságunk és nyughatatlan újdonságigényünk kielégítésére bőven találnánk megvizsgálni valót, ha egyszerûen körbenéznénk a saját tízméteres körzetünkben. Ilyen lehet a talpunk alatt lévő járólapok egyedi hosszanti mintázata, a bőrünkön lévő összes baktériumnak életet adó kémiai szimfónia, annak a rejtélye, hogy képesek vagyunk önmagunkról gondolkozni. A csillagok odafent éppen olyan távoliak - és közeliek - , mint a világító korallférgek az ablakomon túl. Csak oda kell néznünk, hogy meglássuk a minden egyes atomba beépített szépséget.
Kapcsolódó idézetek
-
Történelmünk során csak ámulunk, hogy a biológusok egyre közelebbről és közelebbről vizsgálnak dolgokat, hogy a csillagászok egyre távolabb és távolabb tekintenek a sötét éjszakában időben és térben. Mégis mind között talán a legrejtélyesebb nem a közel és a távol, hanem mi vagyunk a magunk valójában. Egyáltalán képesek lennénk felismerni önmagunkat? És ha igen, képesek volnánk megismerni? Mit mondanánk magunknak? Mit tanulnánk önmagunktól? Valójában mit szeretnénk látni, ha kívülről tekinthetnénk önmagunkra?
-
Vándorolunk, évezredeket utazunk, pedig igazából azt keressük, ahonnan elindulunk. Csak abból a pontból soha nem látjuk magunkat. Nem hiszem, hogy sokat változtam, vagy hogy bölcsebb lettem. (...) Nem hiszem, hogy közelebb kerültem magamhoz, hiszen igazán távol sem voltam soha. Nem hiszem, hogy kevésbé merek álmodni. Néha bátortalanul mondom ki, de belül folyton hiszek.
Albert Tímea
-
A távolság teljesen mást jelent, ha az ember gyalog vág neki a világnak. Az egy kilométer hosszú lesz, a kettő szó szerint tekintélyes, a tíz óriási, az 50 pedig már az elképzelhetetlen határát súrolja. Rájövünk, hogy a világ tágasságát csak a túrázók kis közössége ismeri. A bolygólépték a mi kis titkunk.
Az élet is takarosan egyszerûvé csupaszodik. Az idő elveszíti minden jelentőségét. Ha besötétedik, az ember lefekszik, ha megint kivilágosodik, felkel, minden más csak a kettő közti átmenet. Csodálatos.
Bill Bryson
-
Olyan korban élünk, amikor a technológia szinte korlátlan lehetőséget kínál arra, hogy elfoglaljuk magunkat, mi azonban mégis zavartabbá és elszigeteltebbé válunk, mint valaha. Olyan ez, mint a repülés, amikor a világ ezer kilométer per órával száguld el alattunk, mi pedig azt sem tudjuk, hol vagyunk valójában. Ha szerencsénk van, néha megpillanthatjuk az óceán csillogó vizét vagy a távoli sötét felhőkön áttörő fénycsíkokat. Az út nagy részében viszont félig öntudatlan utasokként próbáljuk elütni az időt valamivel a megnyugtató földet érésig. Ha a cél az út maga, akkor azt kell megtanulnunk, hogyan legyünk jobb utazók.
-
Hacsak nem hunyjuk be a szemünket, mai ismereteink alapján nagyjából tisztában lehetünk azzal, honnan származunk; és ebben a tekintetben nincs is semmi szégyellnivalónk. Még a legalacsonyabb rendû organizmus is sokkal nemesebb valami, mint a szervetlen por a talpunk alatt; egyetlen pártatlan szellemmel megáldott ember sem képes úgy vizsgálni egy élőlényt, legyen az bármilyen szerény, hogy ne érintené meg annak pompás felépítése és csodás tulajdonságai.
Charles Darwin
-
Nélkülünk a világ ugyan létezne, de meg lenne fosztva minden szépségétől és nagyszerûségétől. A mondás, hogy a csillagok akkor is olyan gyönyörûek lennének, ha mi nem bámulnánk őket, épp az egész gondolat lényegét nélkülözi: azt, hogy ha mi nem néznénk őket, akkor senki nem látná a csillagokat. Nem lennének többek annál, amik. Pusztán tárgyak lennének megfosztva a képzeletünk által rájuk ruházott jelentésüktől.
-
Nemcsak azok az utak léteznek, amelyeket megszokásból választunk. (...) A világnak (és így saját magunknak is) még számos, számunkra eddig ismeretlen aspektusa van, amelyek bármikor megmutatkozhatnak előttünk, ha kíváncsiak vagyunk rájuk, és fürkésszük titkaikat.
Boldizsár Ildikó
-
A világ tele van olyan dolgokkal, amelyeket nem látunk, mégis tudjuk, hogy vannak, és igaznak hisszük őket. Gondolataink például állandóan és élénken megtapasztalhatóan jelen vannak, mégsem tudja senki, hogyan keletkeznek. Nem lehet okát látni, nincs szaguk vagy kiterjedésük, mégsem merül fel bennünk a kétely, hogy esetleg nem lennének valóságosak. Az álmokkal ugyanez a helyzet. Mindannyian álmodunk, de csak találgatni tudjuk, hogyan és miért.
-
Nem kell a rosszat rajtunk kívül keresni. Magunkba kell néznünk, amit könnyen megtehetünk: ha ahhoz, hogy meglássuk, mi van rajtunk kívül, ki kell nyitnunk a szemünket, akkor ahhoz, hogy meglássuk, mi van bennünk, jó erősen le kell zárnunk a szemhéjunkat.
Afonso Cruz
-
Hajlamosak vagyunk többre értékelni azt, ami messziről jön, anélkül, hogy észrevennénk, mennyi szépség vesz minket körül.
Paulo Coelho