Mi remény volt régen, Emlék ma csupán, De legalább sírhatsz Tûnt szépek után!

Kapcsolódó idézetek

1. Ki egykor, mint én, oly boldog vala, S többé reménye sincs, hogy az lehet: Annak felejtés ad csak enyhülést, Nem a te képed, jó emlékezet! Tompa Mihály
2. Sok szép remény csak sima szükség, Szerelmeid, a lángjuk füst rég, Az ölelés kínzó üresség, Elveszett rég barátság, hûség.
3. Amíg valami meg nem történik, mindig van remény, hogy történhet máshogy is. De aztán megtörténik, és már mindössze emlék az egész. Sara Collins
4. Talán erőm volt kevesebb, vagy célt tévesztettem? Lehet, elhibáztam az életet. Amikre vágytam egykoron, idézni is pironkodom. (...) Fáradt vagyok halálosan, hitem, reményem veszve van, te könnyíted csak lelkemet, gyermeki szép emlékezet.
5. Keresem, hol a baj, Pedig egyszerû, Valami elmúlt, eltûnt, S ettől lett keserû. Edda
6. Volt már szebb, s tegnapom mind több lett, S nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel, Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak, S te nem tettél mást, mint én, a semmit, úgy, mint én. Zorán
7. Én azt hittem, nem szeretlek, de az emlékek szemembe nevetnek, szépek és fájnak, előlük elszaladok, már magam sem tudom, hogy mit akarok.
8. Emlékezhetsz... Arra emlékezhetsz, milyen volt élni. Milyen volt élvezni a napfényt, és nem csupán elviselni. Milyen volt lélegezni, és felfrissülni, felébredni, nem csak tátogni, ami csak egy rossz szokás. Arra emlékezhetsz, hogy milyen volt felsóhajtva megkönnyebbülni. És a sírás! Amikor sírtam, elmúlt a szomorúság, most meg csak gyülemlik bennem, és csak kavarog, kavarog, amíg azt sem tudom, ki vagyok! Claudia Gray
9. Hová merûlt el szép szemed világa? Mi az, mit kétes távolban keres? Talán a múlt idők setét virága, Min a csalódás könnye rengedez? Vörösmarty Mihály
10. Most olyan érzésem van, mint akkor volt. (...) Amikor minden olyan tökéletes és szép, hogy máris szomorú vagy, amiért ez nem tarthat örökké.