Ugrás a tartalomra
Ki egykor, mint én, oly boldog vala,
S többé reménye sincs, hogy az lehet:
Annak felejtés ad csak enyhülést,
Nem a te képed, jó emlékezet!
Kapcsolódó idézetek
-
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tûnt szépek után!
Juhász Gyula
-
Énnekem már nem fáj semmi,
És örömet semmi nem ád.
Csak emléked fáj még... oh hogy
Örökké emlékezem rád!
Vajda János
-
Talán erőm volt kevesebb,
vagy célt tévesztettem? Lehet,
elhibáztam az életet.
Amikre vágytam egykoron,
idézni is pironkodom.
(...)
Fáradt vagyok halálosan,
hitem, reményem veszve van,
te könnyíted csak lelkemet,
gyermeki szép emlékezet.
-
Amikor úgy tûnik, minden rossz,
És a rosszat csak egy rosszabb válthatja fel,
Amikor örömet semmi nem okoz,
Mert többé az öröm sem hoz örömet,
Akkor tudom, hogy elveszítettelek, talán örökre.
Leiner Laura
-
Volt már szebb, s tegnapom mind több lett,
S nem tudom, hogy múlt el, csak néha néztem fel,
Mennyiszer volt már nap, az alkalmak elmúltak,
S te nem tettél mást, mint én, a semmit, úgy, mint én.
Zorán
-
Ha csak emlék lehetsz, fájdalomként nehezedik rám az emlék. Ha nem leszel fájdalom, akkor meg az fáj, hogy elfeledtelek, hogy nem fájsz.
-
Ha vissza kellene néznem az életemre, hogy kijelöljek egy boldog pillanatot, akkor azt is tudnám, hogy az a pillanat ott maradt a múltban. Hogy soha többé nem hatna ugyanazzal az erővel. És ez nagyon fáj.
Cecilie Enger
-
Bárhogy fáj: Elmúltál!
Gyáva perc,
Te bûntelen, Te tiszta,
Nem idézhet vissza semmi már.
Ákos
-
Emlékeid, ha változol,
Változnak benned és veled.
Mi volt: egyszerre nincs sehol;
Az élet mindent elfeled.
Gábor Andor
-
Ki ma nincs, az nem is volt soha,
Emlékezni raboknak terhe,
Szabad ember felejt s fut tova.
Ady Endre