Ugrás a tartalomra
Hová merûlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Kapcsolódó idézetek
-
Keresem, hol a baj,
Pedig egyszerû,
Valami elmúlt, eltûnt,
S ettől lett keserû.
Edda
-
Hol van a te régi kedved,
És mosolygó gyermek álmod?
Sírsz-e? sírj, ha nem nevethetsz,
Rég ohajtott köny szemedben,
Rózsakendő kezeidben,
Sírj, s töröld el könnyedet.
Vörösmarty Mihály
-
Szemedben keresem a végtelen óceánt,
Bársony hullámaiban szíved dallamát.
Távoli vizeken, távoli hegyeken,
Tengernyi szerelem szomorú szívemen.
-
Hunyd le most lassan a szemed,
Holnap történt meg, mi lepereg,
Hozzád ért az órám, s leszakadt,
Sírásod mega-megakadt.
Ghymes
-
Sok szép remény csak sima szükség,
Szerelmeid, a lángjuk füst rég,
Az ölelés kínzó üresség,
Elveszett rég barátság, hûség.
-
Hová tûnnek el a kimondott szavak?
hol ég tovább a szemek tüze?
ellobbant minden kézfogás
de megmaradt az érintés öröme
apró szikrák a végtelen égbolton
lelkemben ragyog minden édes pillanat
az idő elrohant, múlt lett a jelen
de átölel még sok kedves hangulat.
-
Mi remény volt régen,
Emlék ma csupán,
De legalább sírhatsz
Tûnt szépek után!
Juhász Gyula
-
Hív szívünk csendesebb intésit nem halljuk
Az előttünk nyíló rózsát letapodjuk,
Messzebb járnak szemeink;
Bámulva kergetjük álmunk tarka képét,
Örökre elvesztjük gyakran éltünk szépét,
S későn hullnak könnyeink.
Berzsenyi Dániel
-
Annyi emlék - s e kedves helyem
Mi okon most mégis idegen?
Szemem a távolba téved el,
Csalogat valami innen el...
Vajda János
-
Olyan súlyosan boldogtalan vagyok, hogy az élet árnyékos oldalára vetett a halálod, hogy minden elmúlt, ami számomra az életet jelentette, hogy eltûntél, hogy nem talállak, szíved szakadhat meg ott, ahol most élsz, mert látnod kell kibuggyanó könnyeimet, érezve ahogy szívemet megcsavarja a gyötrelem.
Szabó Magda