Mi voltam én? Mik vagytok? Mi az ember? - gyötört a vak számtani mûvelet s a végtelen elé az életemmel tettem vádló, konok minusz-jelet.

Kapcsolódó idézetek

1. Voltam, aki voltam: vakon tájékozódó, mulatságosan képzelődő, boldogtalan reménykedés, szárnyatlan madár a porban.
2. Én egy Ember vagyok. Tele vágyakkal és célokkal, Tele hibákkal és kudarcokkal. A mérlegre csak az kerül, miből volt több.
3. Vak vezetett világtalant, amíg éltem életem, Eszem mindig helyén volt, bár nem tudom, miért élhettem. Szél söpörte messze, amit véghezvittem és megtettem.
4. Veszett a szó világa az életemmel együtt, Élőholt lettem én. Szótlanná kényszerítve, ezerszer fejezem ki A borzalmat, mi él. Maggie Stiefvater
5. Vagyok, ami vagyok, maga a zárt és végtelen, a tele és az üres, a kezdet és a vég - a Teljesség.
6. Ki voltam én? Mi voltam én? Ki mondja meg nekem? Valami kötél elszakadt: Elment az életem. Elszabadult és nyomtalan Az ûrben elbolyong, Mint a nehéz köd-ég mögött A néma napkorong. Sík Sándor
7. Miért is kezdtem emberrel nagyot, Ki sárból, napsugárból összegyúrva Tudásra törpe, és vakságra nagy. Madách Imre
8. Nézegetett erre, arra, de nem látta a végét. Képtelen volt felfogni. Nincs mit tenni. Nem tudott rájönni, hogy merre van az élet. Alessandro Baricco
9. A két szemem oda kellene adnom egy vak embernek. A két fülem egy süketnek. A két lábam egy lábatlannak. A két kezem egy olyannak, akinek leesett a két karja. Az orrom oda kéne adnom egy orratlannak. A fogaim egy fogatlannak. A szívem egy szívtelennek. A hajam egy kopasznak. (...) Ha ennyire oda tudnám magamat adni, még akkor sem mondhatnám magamat önzetlennek, tudom. Szép Ernő
10. Ájult közönnyel nézlek. Hová a váll, mely tündökölt, nyoma a tündöklésnek? Zavartan tesz-vesz a kezem az üres levegőben. Te volnál, kit megöltek és én lennék, ki megöltem? Pilinszky János