Miért értékelődnek át a fogalmai, miért nem követheti ésszel önmaga változásait? Abnormális a rögeszme: kilépni a bőréből, szembefordulni önmagával - és bemutatkozni.

Kapcsolódó idézetek

1. Rögeszme! (...) És hogy annak képzelem magam, aki látszatra, kifelé, az emberek szemében vagyok - ez talán nem rögeszme? Az ő kedvükért hordom csak álarcomat, esküszöm: mint valami igazolványt, felmentést, jelvényt, hogy félre ne tegyenek, ki ne toloncoljanak, le ne tartóztassanak. Karinthy Frigyes
2. Az EEG-görbék értelmezése nem könnyû. Egy kis szabálytalanságot abnormalitásnak is lehet nézni, pedig lehet, hogy csak arra bizonyíték, hogy mindnyájunk szervezete kicsit másképpen mûködik. Belülről ugyanúgy egyediek vagyunk, mint kívülről.
3. Az a rögeszmém, hogy muszáj mindig valakivel járnom - és emiatt muszáj mindig fantasztikus nőnek lennem, okosnak, érzékinek, kivételesnek. Az erőfeszítés, hogy hódítsak, arra kényszerít, hogy mindig a legjobbat adjam magamból, és ez talán nem is rossz, de a végeredmény mégis mindig csalódás. Paulo Coelho
4. Nem tudom, hogy a normális valójában mit jelent. Szerintem mindenkinek egyéni elképzelése van erről, amelyet a kultúrája, a családja, az ismerősei, a jelleme és a tapasztalatai, a vele történt események, meg még vagy ezer körülmény alakít. Lehet, hogy az, ami az egyik embernek normális, abnormális a másiknak. Nicholas Sparks
5. Az ember járkál, olyanok között, akiket jól ismer, az arcukba néz - és az arcok egyszer csak megváltoznak - már nem ismerős néz rád - hanem idegen - kegyetlen idegen. Agatha Christie
6. Rendkívüli értékeket tulajdonítok annak, amikor megengedhetem magamnak, hogy megértsek másokat. Ez a kinyilatkoztatásszerû megjegyzés bizonyára furcsának tetszik. Meg kell-e engednem magamnak? Úgy vélem, igen. A másoktól hallott megjegyzések zömét inkább értékeljük vagy megítéljük, mintsem megértjük. Amikor valaki egy érzelmet, hozzászólást vagy védekezést fejt ki, szinte azonnal úgy reagálunk, hogy igaz, butaság, képtelenség, érthetetlen, inkorrekt, kellemetlen. Nagyon ritkán engedhetjük meg magunknak, hogy precízen megértsük, mit is jelent a másik számára az a kijelentés. Carl Rogers
7. Egy csomó mindent újra kell tanulnunk arról, hogy miket gondoltunk eddig normálisnak vagy szabályszerûnek. Vagy ennek ellene mész, és megmérgez az, hogy te gondolsz valamit, és nem az történik, vagy pedig azt mondod, hogy "kinyitom a szívemet, az elmémet, és befogadom a dolgokat, nem pedig rögtön egy falat húzok".
8. Normális emberek olykor felettébb meglepő dolgokat követnek el, abnormális emberek pedig igen józanul és köznapi módon viselkednek. Úgy érzem, a legcélravezetőbb módszer, ha mindenkit összehasonlítok valaki ismerőssel. A világon igen kevés alaptípus van. Agatha Christie
9. Furcsa dolog, hogy aminek véljük magunkat, az nem vagyunk, s ami lenni szeretnénk, az gyakran a legkevésbé való nekünk. Elméletünk ítél el bennünket, s gyakorlatunk hazudtolja meg elméletünket. Henri-Frédéric Amiel
10. A normális viselkedést a legnehezebb utánozni. Van benne valami gondtalanság, amit lehetetlen imitálni. Ha az ember eltúlozza, rögtön észreveszik, és gyerekesnek tartják érte. Lena Andersson