Miért kell két- meg háromórás filmeket csinálni, amikor bő negyedórában el lehet mesélni mindent? Vagyis a semmit. Jó, persze, azt értem, hogy három óra alatt több pattogatott kukoricát és kólát fogyaszt a néző, mint 16 perc alatt.

Kapcsolódó idézetek

1. A mozizásban nekem főleg az tetszik, amikor kijövünk a pattogatott kukorica szagába, és mindenki a filmről beszél. Minden úgy felpezsdül, és mintha elhalványodna a határvonal a lehetséges és a filmszerû között. Az embernek vakmerő gondolatai támadnak, például hogy elmenne valami izgalmas helyre, vagy mindent kockáztatna az álmaiért, meg ilyesmi, de aztán sosem teszi meg. Inkább csak az érzés a fontos, hogy az életedet filmmé változtathatod, ha akarod. Robyn Schneider
2. Nincs olyan, hogy hosszú vagy rövid film, csak jó vagy rossz film létezik. Egy ötperces kisfilm is lehet baromi unalmas, és egy háromórás is lehet annyira érdekfeszítő, hogy sajnálod, amikor véget ér.
3. A közönség két nap, sőt, sokat mondtam, inkább fél órán belül elfelejti az embert. (...) Csak mi hisszük, hogy másoknak is létfontosságú, amit csinálunk, és emlékezetünk fennmarad az idők végezetéig. Ezek nagyon mulandó dolgok, az embereket mindig a jelen idő érdekli. Gálvölgyi János
4. Három-négy perc meglehetősen jelentéktelen az élet nagy forgatagában. Az emberek több száz percet vesztenek nap mint nap, közönséges dolgokra pazarolva. De néha ilyen rövid idő alatt is történhet valami, amire egész életedben emlékezni fogsz.
5. Sokkal szórakoztatóbb történeteket és hazugságokat gyártani, mint az igazat tudni. Így jobban telik az idő. Eduardo Sacheri
6. Annyiszor hallottuk már, hogy a kutya se fog ebbe vagy abba a színházba járni, és különben is jön a tévé, a videó, a film, meg a színházi felvétel. A közösségi élmény létszükséglet. A moziban is az a jó, hogy együtt bámulunk, zörög a vetítőgép, meg a másik kukoricás zacskója. A színházban pedig lesed, hogy a többiek felöltöztek-e rendesen, nevetnek-e, köhögnek-e, hogy lesz-e közös vastaps.
7. Nem akarok ketrecben ülni, sem színpadon élni. (...) 14 nap múlva megint hazamegyek, ahol azért nevetnek egy viccen, mert jó, és nem azért, mert gazdag ember mesélte. Azt fogom enni, amit szeretek, nem pedig azt, ami drága. Azért beszélgetek majd emberekkel, mert kedvelem őket, nem pedig azért, mert híresek. Frank Schätzing
8. Kérdés, hosszú távon tényleg kifizetődő-e mindig a járt utat választani a járatlan helyett. Hiszen mit tanulhatunk meg így magunkról hosszú évek alatt? Legfeljebb azt. hogy jól tûrjük a monotonitást. Vagy éppen azt, hogy rosszul, és előbb-utóbb valamilyen pánikbetegség, fóbia, hangulatingadozás vagy önbizalomhiány figyelmeztet rá, hogy valami még sincs rendben az életünkben, csak éppen nem tudunk rájönni, pontosan micsoda. Hiszen van egy viszonylag elfogadható állásunk, családunk, életünk. Eljárunk moziba, és végignézzük, mások hogyan lépnek túl a határaikon, és így 110 percbe sûrítve megkapjuk a szükséges borzongás- és meghatódásadagunkat. Esetleg még aznap este az ágyban elgondolkodunk azon, mi vajon hogyan reagáltunk volna a főhős helyében egy-egy helyzetben. Aztán másnap kelünk, és szépen vissza is térünk a mókuskerékhez. Al Ghaoui Hesna
9. A jó film soha nem túl hosszú, a rossz film soha nem elég rövid. Roger Ebert
10. A színházban minden képlékeny, mindig mindent elölről kell kezdeni. Ismerkedsz a szereppel, puhítod, van rá hat heted, és egy rendeződ, aki segít. Bejárhatod az utakat, hibázhatsz, amíg a végén kialakul valamilyen végeredmény - amit a kritika vagy lehúz, vagy még jobban lehúz. Ha egyáltalán írnak róla. A film pedig a pillanat mûvészete. Egyszer kell nagyon igaznak, nagyon jónak, nagyon őszintének lenni.