Ugrás a tartalomra
Kérdés, hosszú távon tényleg kifizetődő-e mindig a járt utat választani a járatlan helyett. Hiszen mit tanulhatunk meg így magunkról hosszú évek alatt? Legfeljebb azt. hogy jól tûrjük a monotonitást. Vagy éppen azt, hogy rosszul, és előbb-utóbb valamilyen pánikbetegség, fóbia, hangulatingadozás vagy önbizalomhiány figyelmeztet rá, hogy valami még sincs rendben az életünkben, csak éppen nem tudunk rájönni, pontosan micsoda. Hiszen van egy viszonylag elfogadható állásunk, családunk, életünk. Eljárunk moziba, és végignézzük, mások hogyan lépnek túl a határaikon, és így 110 percbe sûrítve megkapjuk a szükséges borzongás- és meghatódásadagunkat. Esetleg még aznap este az ágyban elgondolkodunk azon, mi vajon hogyan reagáltunk volna a főhős helyében egy-egy helyzetben. Aztán másnap kelünk, és szépen vissza is térünk a mókuskerékhez.
Kapcsolódó idézetek
-
Szeretjük azt hinni, hogy nem félünk, és szívesen fedezünk fel új helyeket és szerzünk új élményeket, de a helyzet az, hogy folyamatosan rettegünk. Talán a félelem a vonzalom része. (...) Az egyszerû napok uncsik. Egy kisebb katasztrófa: na, arról érdemes beszélni!
-
Ha az életben elindulunk egy irányba, hajlamosak vagyunk végigmenni rajta, akár előnyünkre válik, akár a kárunkra. Csak az a baj, hogy ha az utóbbi a helyzet, akkor is tovább megyünk. Nem azért, mert félünk a változástól, hanem mert addigra már annyira belesüppedtünk a megszokott kerékvágásba, hogy észre sem vesszük a többi lehetőséget.
Leonard Mlodinow
-
Életünk mindig ugyanabban a kerékvágásban telik, emiatt állandóan panaszkodunk és szitkozódunk; de valójában nyugalmunkat leljük ebben. Felébredünk, követjük a mindennapi szokásainkat, követjük a szabályokat, melyek merevek, erősek és általában csak kis mértékben módosíthatók. A változás olyan, mint egy kigördítetlen papirusztekercs, vagy a még ki nem játszott sakkfigura. Csak akkor fogadjuk a változást izgalommal vegyült félelemmel, amikor némileg tudjuk irányítani és hatalmunkban, lehetőségünkben áll, még ha nehezen is, de potenciálisan visszafordítani. Amennyiben azonban nincs meg a valódi döntés biztonsága, ha nincs meg a kontroll érzete; akkor a változás egyszerûen csak félelmetes. Még rémisztő is.
Robert Anthony Salvatore
-
Ha az ember beleragad a monotonitásba, a kényelmes, statikus életbe, akkor egy idő után unalmassá válnak a hétköznapjai. A kényelmesség és a biztonság a fejlődés melegágya, de ha már túl vagyunk a fejlődésen, ám kilépni nem akarunk, előjönnek a problémák.
-
Olykor óhatatlanul zsákutcába jutunk, fizikai, mentális vagy érzelmi téren, de ez rendben van így. Tartsuk magunkat mindig a tervhez, és eljutunk oda, ahova indultunk. Az út talán hosszabb, és esetleg máshogy ér véget, mint ahogy eredetileg terveztük, de a kitartás végül kifizetődik.
-
A félelem hasznos lehet, de csak akkor, ha a megfelelő dolgokra irányul. A világ megértésének tekintetében a félelem ösztöne csapnivaló kalauz. Miközben rávesz bennünket arra, hogy a figyelmünket olyan valószerûtlen veszélyekre irányítsuk, amelyektől a leginkább tartunk, elhanyagoljuk azokat, amelyek valóban a legkockázatosabbak.
Hans Rosling
-
Még mindig van olyan, hogy valaki jön, és egy olyan részedet mozdítja meg, aminek a létezéséről eddig nem is tudtál. Felkavar, összezavar, teljesen megbénít. Aztán meg van, amikor ehhez az társul, hogy még véletlenül sem a tökéletes időzítésben érkezik. Akkor aztán jön a zavar, ami gyengít, ugyanakkor talán megtanít arra, hogy még mindig örülni kell, ha azt a valamit akár pár órára is, de átélted. Hiszen erre vágyunk mindannyian.
Oravecz Nóra
-
Minden irányból remek tanácsokat kapunk, hogyan javítsuk az életünket: keressünk értelmes munkát, végezzük el ezt a nagyszerû edzést, menjünk ki a természetbe, kezdjünk el egy hobbit, csatlakozzunk egy klubhoz, járuljunk hozzá egy jótékony ügyhöz, tanuljunk új készségeket, szórakozzunk a barátainkkal és így tovább. És mindezek a tevékenységek mélyen kielégítőek lehetnek, ha azért végezzük őket, mert valóban fontosak és értelmesek számunkra. De ha ezeket a tevékenységeket elsősorban azért végezzük, hogy elmeneküljünk a kellemetlen gondolatok és érzések elől, akkor jó eséllyel nem lesznek túl kifizetődőek. Miért nem? Mert nehéz élvezni azt, amit csinálunk, miközben keményen próbálunk elmenekülni valami elől, ami fenyeget.
Russ Harris
-
Többségünk inkább az azonnali kielégülést hozó rövid távú célkitûzéseket részesíti előnyben a hosszú távúakkal szemben. Rendszeresen úgy viselkedünk, mintha a jövőben valamikor több időnk, több pénzünk lenne, és kevésbé lennénk fáradtak vagy feszültek. A később ködös távolsága ideálisnak tûnik ahhoz, hogy az élet kellemetlen feladatait elvégezzük, még akkor is, ha a halogatás azt jelenti, végül egy sokkal nagyobb dzsungellel kell majd megküzdenünk a kertben, az adóhivatal büntetésével, a kényelmes nyugdíjasévek hiányával, esetleg egy sikertelen orvosi kezeléssel. Nem is kell annyira előrelátnunk ahhoz, hogy felismerjük, milyen ritkán áldozunk fel rövid távon bármit is a hosszú távú céljaink érdekében.
Dan Ariely
-
Döbbenetes, mennyi minden történhet egy emberrel az élete folyamán. Jó s rossz dolgok is. A lényeg, hogy a különböző tanulságokat levonjuk belőle. Még ha olykor rohadt nehéz is.
Stohl András