Miért ne lehetne bárkinek joga az általa választott boldogságra, amíg az nem befolyásolja mások életét? Miért kell elhallgatni, titkolni, miért kell rettegni a coming outtól és a következményektől? Ha az idő egyenesén majd visszanézünk az életünkre, úgyis az számít, ki tudtunk-e teljesedni, boldogok voltunk-e.

Kapcsolódó idézetek

1. A boldogság az, tudják, amikor sugárzik az emberről az érzés: hogy jól van. A boldogság üt. De ez a hosszú folyamat, amíg a titokból, az elhallgatásból őszinteség lesz, és lassan szembenézek mindazzal, ami fáj. Ez aztán hatással lesz az egész életemre, és akkor eljön az az időszak, amikor nem csak látszatember leszek, hanem hiszek majd önmagamban, tehát lesz önbizalmam. Vagyis a boldogságukat kockáztatják mindazok, akik az elhallgatást választják. Csernus Imre
2. - Előbb-utóbb eljön az idő, amikor fel kell tennünk a kérdést, hogy boldog életet akarunk-e vagy jelentőségteljeset. - Én mindkettőt. - Azt nem lehet. Két teljesen eltérő út. Ahhoz, hogy az ember valóban boldog legyen, a jelenben kell élnie, nem gondolhat arra, mi történt korábban, és arra sem, hogy mi vár még rá. De ha az élet jelentőségteljes, kénytelen a múlton tûnődni és a jövőt fürkészni.
3. Az embernek joga van ahhoz, hogy titkai legyenek. Joga van ahhoz, hogy megőrizze életének azokat az intimitásait, amelyek csak rá tartoznak. Ez nem becsapás, ez nem bizalmatlanság. S ha valaki mégis így értékeli, az a fél, ő nem bízik a másikban, amikor egy teljes életet ellenőrzés alatt akar tartani. Popper Péter
4. Boldog életre vágyik minden ember. Ha élni akarsz, hagyj másokat is élni. Boldogságodat soha ne tedd függővé másoktól, így nem állod útját sem mások, sem a magad boldogságának.
5. Kiegyensúlyozottak leszünk, ha nem keressük többé azt a személyt vagy körülményt, akit vagy amelyet hibáztathatunk, ha az életünk nem egészen úgy alakul, ahogyan szeretnénk. Ha másokra hárítjuk a felelősséget, azzal nem érjük el a hőn áhított boldogságot.
6. Nem élhetnénk le úgy az életet, hogy végig biztonságban vagyunk, nem keressük a kihívásokat és a kockázatos lépéseket? Dehogynem. Leélheti bárki így az életét, csak az a kérdés, hogy a végén, amikor számot vet a létezésével, összegzi az értelmét, akkor hogy fogja érezni magát. Andrea Owen
7. Hát nem értelmesebb dolog most élni örömteli életet, kiteljesítve minden napot, szeretni és szeretve lenni, ahelyett, hogy az ismeretlen jövőben előálló egészségi állapotunk miatt aggodalmaskodnánk? Mi van, ha nincs is jövő? Mi van, ha a halál a szabadulás útja, amely a túlvilági boldogságba vezet? Brian Weiss
8. Az életben nem kell mindig jól járni! Aki azt a belső kényszert el tudja engedni, hogy neki minden helyzetből győztesen és nyertesen kell kikerülnie, annak nagy lesz a belső szabadsága. Ez a hiteles élet titka! Mérei Ferenc
9. A dolgok, amelyeket látunk (...), megegyeznek azokkal, melyek bennünk rejtőzködnek. A legtöbb ember azért nem él valódi életet, mert a külső világ képeit tartja valódinak, saját, belső világát pedig egyáltalán nem engedi megszólalni. Így is lehet boldog az ember. De ha egyszer megbizonyosodtunk, hogy másként is lehet, akkor nem választhatjuk a többség útját. Hermann Hesse
10. Egyetlen út van. A boldogság, a kiteljesedés, az, hogy rád találnak azok a pillanatok, amik kiszíneznek mindent, olyanra, ami a célodhoz visz. Előre, tovább, egészen addig, amíg el nem jutsz a helyedre, oda, ahova születtél. Persze rögtön nem kaptad meg, rögtön nem raktak oda, de az élet mindig adta a jeleket, te meg hallgattál rá. Ha volt eszed. Megteheted, hogy elhessegeted az érzéseidet, és úgy teszel, mintha nem is lennének, de semmi értelme. Egy ronccsá válnál, olyanná, aki nem mer elég mélyre hatolni magában, aki nem mer elég nagyot álmodni, aki nem mer a helyére kerülni. Pedig csak ennyi dolgunk van. Indulj el, menj előre, találd meg a helyed, mert hidd el, mindenkinek megvan a maga helye. Mindenki okkal jött, de nem elég rájönni az okra. Rá kell szolgálni, hogy abban is élhess, ami a tiéd. Oravecz Nóra