Ugrás a tartalomra
- Miért nem lobbanhat lángra újra a szerelem?
- Mert a lángoláshoz a tûznek táplálékra van szüksége. Az emberi szerelem tüze elhasználja a fát, elhasználja a másik lénye által adott tüzelőanyagot. Ha az izzás egyszer kihunyt, nincs, ami újra belobbantsa. Ha jön egy harmadik az életetekbe, akitől újra lángolni kezdesz, akkor a szíved körül újra melegség lesz, ám a másik egója feltehetőleg nem tudja majd elviselni, hogy a tûz nem az övé. Hogy nem birtokolhat téged és az érzéseidet.
Kapcsolódó idézetek
-
A szerelem, mint minden tûz, ha nem táplálják, kiég, és sokan nem tudják, hogyan kell tovább táplálni a romantikus szerelem tüzét, miután a romantikus szerelem már beletorkollott a házasságba.
Erle Stanley Gardner
-
Az erős érzelem (...) olyan, akár a tûz, táplálni kell. Anélkül forró izzássá hamvad, amely bármikor újból lángra lobbanhat, de más dolgoknak is hagy helyet.
Mark Lawrence
-
A tûz, a lángoló szenvedély tüze nem tart sokáig. Előbb-utóbb kihûl, és átlényegül valami mássá. És ez nem a mi hibánk (...). Minden szerelemre ez a sors vár.
-
A szerelemnek szüksége van távolságra, hogy levegőzni tudjon, mint ahogy a tûznek is szüksége van levegőre, hogy táplálhassa magát.
Fabio Volo
-
A szerelem csupán rövid ideig lobogó láng, túl hamar rendes kis tüzecske lesz belőle, ami épp csak arra jó, hogy melegítse a kezünket. Aztán ez a kis tûz is kihuny, és ideje kisöpörni a hamut.
-
A tûz, amely egykor lobogva lángolt,
gyengült, gyengült, és kihunyt csendesen.
Hidd el, fáj a magány. A lélek vágy szeretni,
s én mégsem fogok ezután;
a földön - már tudom - nem részegít le semmi,
az első szerelem csupán.
Jevgenyij Abramovics Baratinszkij
-
Meddig maradhat életben egy viszonzatlan szerelem? Ahogy a tûznek is oxigén kell, hogy égjen, az érzelmeket is táplálni kell.
J. R. Ward
-
A szerelem melege rokon a nap erejével. A nap a legnagyobb tûzforrásunk, de életadó szerepéhez hozzátartozik a tőlünk való távolsága is. Hasonlóképp a valódi szerelem: egyszerre legfőbb tûz, leghőbb izzás, de ugyanakkor a lélek soha nem szûnő, véghetetlenül gyengéd tartózkodása is.
Pilinszky János
-
Kétfajta szerelem létezik. Az egyik akaratunkon kívül kerít a hatalmába, a másikat pedig mi magunk hívjuk életre. Az, amelyik kéretlenül toppan be, testi tünet, mint valami betegség. És ahogy a betegség is, legyengíti az embert. Olyan szerelem az, amely meggyötör, mert arra a kényszerre alapul, hogy a másikat birtokba vegyük, nem pedig arra, hogy szeressük és tiszteljük. De az a szerelem, amelyet mi magunk keltünk életre - amely két ember közös döntéséből születik -, az napról napra nő, és egyre erősebb lesz. Olyan, mint a tûzhely lángja, amelyet életben kell tartani, hogy főzzünk rajta, meg hogy melegen tartsa a házat, de nem engedhetjük addig tombolni, míg porrá nem égeti az egész várost, ahogy azt a nagy londoni tûz tette. De az ilyen szerelemhez két ember kell. Egyedül nem megy.
-
A legtöbb láng fölemészti önmagát. Elég. Nem marad belőle sem szeretet, sem barátság, nem marad belőle tartós, hétköznapi boldogság. Ellobban és emlékké válik, vagy még azzá sem. Nem volt benne az a lehetőség, hogy mint a tábortüzek parazsa a téli hóban, meleget adjon, s élhetővé tegye a hideg éjszakát.
Müller Péter